Juli, amikor terhes maradt, éppen nem volt tisztában az érzéseivel. Tudta, hogy barátjának több nővel is viszonya van, de mivel nem volt szerelmes, megelégedett a neki „járó” kedves pillanatokkal.
A szülőkön kívül senki sem örült a későn jött terhességnek. Nemcsak esküvőt, hanem még lakodalmat is szerveztek a fiataloknak. Ők is rájöttek, hogy más megoldás nincs. Végigülték a lakodalmat, mintha csak vendégek lettek volna. A baba születése után Laci szüleihez költöztek. Még a gyermekágyi hetek sem múltak el, és Laci összebútorozott az egyik barátnőjével.
Juli ottmaradt a kisfiával az anyóséknál, akik élvezték a nagyszülőséget.
De kezdte magát kellemetlenül érezni, amiért majdhogynem idegenek nyakán él.
Ausztriában élő nagynénje sietett a segítségére, aki által ki is jutott Bécsbe a kisfiával.
Megkönnyebbült. Hamarosan munkát is kapott. Amikor dolgozott, nyugodtan bízta kisfiát a nagynénire.
Otthonról semmi különös hír nem érkezett. Laci még mindig tartotta a kapcsolatot a másik nővel. Juli szerette volna minél előbb beadni a válókeresetet, de nem futotta idejéből a hazautazásra.
Fia már óvodás volt, amikor rátalált az igazi szerelem. De nem tervezhetett semmit, amíg házassági kötelék fűzi másvalakihez.
Megértő új szerelme segített neki a hazautazásban.
Hihetetlen volt, de Laci nem akart válni, sőt a gyereket is magának követelte azzal az indokkal, hogy Julinak nincs biztos jövője az idegen országban. Nem rendelkezik ingatlannal, de még komoly ingósággal sem, amivel biztosíthatná közös gyerekük jövőjét – érvelt Laci
Juli értetlenül állt a helyzet előtt, hiszen annak idején őt úgy cserbenhagyta, hogy azt a bíróság biztosan szankcionálta volna.
Ám kisfiát most az apának ítélték, akit nem is ismert. Juli teljesen összetört, de tehetetlen volt, mert közben arra is rájött, hogy Laci szülei lefizették a bírót.
Összetört szívvel tért vissza Bécsbe, de már egyedül, és még mindig férjes asszonyként, mert a válást sem mondták ki.
Tehetetlenül vergődött, és próbált vigasztalódni szerelme mellett, aki mindent megtett, hogy könnyítsen Juli sorsán. Megígérte, hogy soha nem hagyja el, még akkor sem, ha nem tudnak összeházasodni.
Évek kellettek ahhoz, hogy Juli egy kicsit megnyugodjon. A kisfiát azóta nem látta. Szüleitől tudta, hogy elkényeztetett gyerek lett belőle. Nem is az apja, hanem a nagyszülők nevelték, persze imádattal. Julinak ez fájt a legjobban, de azzal vigasztalta magát, hogy fia nem szenved hiányt szeretetben.
A szerelme kitartott mellette. Összeköltöztek anélkül, hogy hivatalos papír kötötte volna őket össze.
Közösen rendezték be otthonukat, sőt gyerekszobát is kialakítottak, mert nem adták fel a reményt, hogy szerelmüknek előbb-utóbb gyümölcse is lesz. Igaz, a szoba még üresen áll, de várják a csodát, közös gyermeküket.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
