Tibornak gyönyörű gyerekkora volt. Hatan voltak testvérek, de szeretetteljes légkör uralkodott a családban. Mindenki tudta a kötelességét, szófogadó gyerekek voltak és nagyon jó testvérek. A ház körüli munkából is kivették a részüket. Szorgalmasan tanultak és sikeres emberek lettek, szüleik büszkék voltak rájuk.
Tibor, miután befejezte a tanulmányait, lakást bérelt és önálló életet kezdett. Jól kijött a fizetésből, sőt még a szüleit és a testvéreit is segítette, ha szükség volt rá.
Huszonkét éves volt, amikor megismerkedett Ágival, aki tíz évvel volt idősebb nála. Nem zavarta a korkülönbség, de hónapok múlva kiderült, hogy Ági elvált asszony és van egy kamasz fia. Akkor egy kicsit megrettent. Azonban a szerelem legyőzött minden félelmet. Belátta, hogy ha egy anyával kezd viszonyt, akkor gyerekestül kell elfogadni és szeretni. Amikor már túl voltak a bemutatkozáson, újra kétségei támadtak: látta, hogy a fiú leckéje akkor lett kész, amikor az anyja megcsinálta. Otthon csak a telefonját nyomkodta egész nap, még a tányért, amiből evett, sem volt hajlandó a mosogatóba tenni.
Mindent, amire vágyott, az anyja megadott neki. De a csavargásait Ági is kezdte unni, ezért arra kérte Tibort, hogy beszéljen vele, hiszen közeledik a tanév vége. Három tantárgyból is egyesre állt, de a többi pozitív osztályzatot is csak szánalomból kapta meg.
Tibor próbált kedvesen közeledni, érvekkel hatni rá.
Felvilágosította, hogy ha nem tanul, akkor csak egy betanított munkás lehet belőle. A műszak elejétől a végéig ül majd a szalag mellett, és még vécére is csak csengőszóra mehet ki.
Csakhogy sem Tibor, sem az anyja nem tudta jobb belátásra bírni. Már azt is kijelentette, hogy nem fogja a nyarat tanulással tölteni, nem érdekelte, ha nem megy át a pótvizsgán.
Már a kapcsolatukra is rányomta a bélyegét a fiú viselkedése.
Amikor Ági elmondta Tibornak, hogy a fia azt mondta neki, számára ő egy senki, Tibort elöntötte a düh. Berohant a fiú szobájába és leordította, figyelmeztetve, hogy így nem beszélhet, se vele, se az anyjával. Ezután persze a fiú volt megsértődve, és azzal fenyegette az anyját, hogy elmegy, soha többet nem fogja látni, ha nem szakít Tiborral. Ági pedig megrettenve a fia mellé állt. Nem győzte vigasztalni, hogy ne szomorkodjon. Tibornak akkor lett elege az egészből. Hiszen magától be sem avatkozott volna a gyerek nevelésébe, ha Ági nem kéri meg rá.
Ott is hagyta őket, de ahogy hazaért, már hívta is Ági, hogy ne csinálja ezt velük, értse meg őt is, és kérjen bocsánatot a fiútól.
Na, ez volt az a pont, amikor Tibor feladta és szakított Ágival. Hogyan lehetnek tovább együtt, ha ennyire megromlott a kapcsolatuk? Már az összeköltözést tervezték, de mindezek után Tibor végképp nem tudná elviselni az elkényeztetett gyerek viselkedését. Akkor meg hogyan éljenek egy fedél alatt? Tibor nem volt hajlandó pokollá tenni a saját életét, csak mert Ági nem tud gyereket nevelni.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
