A HMDK bellyei székházának udvarán tartott megemlékezést az aradi vértanúk tiszteletére október 6-án. Knezich Károlynak szülőfalujában, Nagygordonyán (Veliki Grđevac) álló mellszobra előtt hajtottak fejet a Belovár-Bilogora megyei magyarok.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után 1849. október 6-án Aradon tizenhárom honvéd főtisztet végeztek ki. Mártírhaláluk azóta jelképpé vált. „Nemzetünk golgotájává” tette Aradot ez a nap, amelyre a HMDK bellyei székházudvarában felállított emléktábla előtt emlékezik minden évben. Nyolc évvel ezelőtt egy fát is ültetek ide azzal a céllal, hogy egy olyan élő emléket állítsanak, amely hosszú éveken át őrzi és emlékezteti majd a jövő nemzedékeit a vértanúk által hozott áldozatra.
Nemzeti imánk eléneklése után Jankovics Róbert, a HDMK elnöke mondott alkalmi beszédet.
– Szomorú eseményre emlékezünk a mai napon, de egyben büszkeségre is okot adhat számunkra, hogy voltak olyan magyar emberek a 19. században, akik mertek harcolni a nemzeti szabadságért – fogalmazott Jankovics, hozzátéve, a hősök példája a ma élő generációk számára is példaként szolgál.
Magyarország Eszéki Főkonzulátusának a képviseletében Magdó János főkonzul vett részt a kommemoráción, aki ugyancsak szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte, az aradi vértanúk és Batthyány miniszterelnök úr személyükben testesítik meg a magyar szabadságot és függetlenséget, azt a törekvést, ami évszázadokig benne volt a magyarságban.
– Cselekedeteik, amelyeket a birodalmi vezetés kegyetlenül megtorolt, jóval később a kiegyezéshez vezetett, és végső soron ahhoz, hogy mára Magyarország egy független, szuverén és prosperáló országgá vált – hangsúlyozta a főkonzul.
Pinkert Anna egy katonadallal, Sipos Tobiasz és Pinkert Varga Vivien alkalmi szavalatukkal gazdagították a megemlékezést, a vértanúk neveit a csúzai Jókai Mór Kultúregyesület Pódium Irodalmi Színpadának tagjai olvasták föl. Magdó János, Jankovics Róbert, valamint Matijević Olivér, a HMDK ügyvezető elnöke koszorút helyeztek el az emléktáblánál.
Knezich Károly emléke előtt tisztelegtek Nagygordonyán
Knezich Károly az aradi vértanúk egyike volt, aki a Belovár-Bilogora megyei Nagygordonyán (Veliki Grđevac) született. Világosnál tette le a fegyvert, az aradi börtönbe került, ahol felségárulásért kötél általi halálra ítélték. Nyolcadik volt a kivégzett vértanúk sorában 1849. október 6-án. Utolsó szavai így hangzottak: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Knezich Károly tiszteletére, akit mi, horvátországi magyarok saját vértanúnkként tisztelünk, a Nagygordonyán állított mellszobra előtt tartottak megemlékezést, melyen Jankovics Róbert parlamenti képviselőnk, a HMDK elnöke a Belovár-Bilogora megyei magyar kisebsségi önkormányzat tagjaival, köztük Berkes Zlatával, az önkormányzat elnökével, valamint Pali Fredivel, a Nagypiszanicai járás elöljárójával együtt hajtott fejet. Megkoszorúzták a nagypiszanicai magyarok székházán levő, Knezich Károly tiszteletére állított emléktáblát is. Berkes Zlata lapunknak nyilatkozva elmondta, ülést is tartott a Belovár-Bilogora megyei magyar kisebbségi önkormányzat, melynek keretében megnézték a nagypiszanicai református templomnál zajló felújítási munkálatokat is.
Vinkovci
A Vinkovcei Magyar Kultúregyesület valamennyi nemzeti ünnepnapról, évfordulóról megemlékezik. Az aradi vértanúk emlékének is adóztak az egyesület tagjai, az összejövetelt székházukban tartották.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
