Sturm (Pfeiffer) Emmát a nélkülözés szülőföldjéről Németországba kergette. Hamburgban jobbra fordult az élete, de itthon maradt családja és szülőfaluja sorsát mindvégig a szívén viselte.
Emma Szentlászlón született, de még elemi iskolás korában Eszékre költöztek szüleivel. Az általános iskola elvégzése után bolti eladónak tanult, habár úgy érezte, többre lenne hivatott – jó érzéke volt az idegen nyelvekhez, ezért ezen a területen szeretett volna továbbtanulni. Ám pénzük nem volt az egyetemre, így maradt a kereskedelmi szakma. Az iskola elvégzése után elhelyezkedett, majd férjhez ment egy nála idősebb férfihoz, s hamarosan gyerekük született. A házasság nem volt hosszú életű, fél év után elváltak. Emma az állását is elvesztette, ami tovább fokozta a bajt. Egyedül maradt féléves gyermekével, munka nélkül.
A német munkaközvetítő Eszéken is toborzott munkásokat. Emma is jelentkezett, s hamarosan talált is állást. Először csak néhány hétre kellett kiutazniuk nyelvet tanulni, majd három eszéki lány társaságában kiköltözött Hamburgba. Egy étterem konyháján kezdett el dolgozni, segédszakácsként. Gyorsan megtanult németül, s hamarosan elő is léptették pincérnővé. Kisfiát a szüleinél hagyta, s csak kétesztendős korában vitte őt is magával. Tizenhét évig dolgozott itt, majd miután a főnöke meghalt, ő is munkahelyet váltott, végül egy pékséget nyitott, itt dolgozott németországi tartózkodása utolsó tizenöt évében.
Családját betegség sújtotta
Miközben a háború Szentlászlót pusztította, Emma több családtagjának is súlyos betegséggel kellett megküzdenie. Fiát harminckilenc éves korában rosszindulatú daganatos megbetegedéssel diagnosztizálták, szerencsére mára kigyógyult belőle. Emma elmondása szerint több családtagja is rákos volt. Édesanyja is megbetegedett, állapota hirtelen romlott le. Az egyik nap még a nyaralást tervezgették – Emma el szerette volna vinni őt a tengerre -, a következő alkalommal pedig már a kórházból telefonált.
– Falun az idős emberek többségének nem adatott meg, hogy eljusson a tengerpartra. Így volt ezzel az édesanyám is. Megígértem neki, hogy amikor hazalátogatok Hamburgból, elmegyünk Porečra nyaralni. Lefoglaltam a szállást, de az út előtt néhány héttel felhívott, és közölte, hogy kórházba kell mennie, mert van egy kis baja, de nem komoly. Sajnáltam hogy így alakult, de nem gondoltam rosszra, nélküle mentünk a tengerre. A visszaút előtt beszéltem vele telefonon, és azt mondta, amint hazaérek, azonnal látogassam meg őt a kórházban. Mire hazaértünk, már mindenki feketében volt, és szóltak, hogy halkítsam le az autórádiót. Ez volt talán a legtragikusabb nap az életemben – emlékezett könnyes szemmel.
Baleset a temetésen
A szomorú történet itt nem ért véget. A temetésre készülődő család helyzetét nehezítette az akkori, még háborús helyzet. A szertartás után már visszafelé indult a temetési menet, amikor az egyik autó aknára futott, és felrobbant a gyalogosok közvetlen közelében. Emma is megsérült.
– Az egész testemen égési sérülések voltak, megsebesültem, ám akkor mégsem éreztem fájdalmat. Egy ismerős szedett össze, és vitt be az eszéki kórházba. Ott láttam, hogy többen nálamnál súlyosabb sérüléseket is szenvedtek. Eszékről Hamburgba szállítottak, ahol az orvos azt mondta, abban az évben már nem fogok lábra állni. Ennek ellenére két hét múlva mégis járni kezdtem – mondta Emma. A sebek begyógyultak – legalábbis a testi sebek –, s az élet ment tovább a régi kerékvágásban.
Csúzára már másodmagával költözött
Emmával németországi tartózkodása alatt szép dolgok is történtek. 1999-ben ismerkedett meg Rainerrel, aki a közelben taxizott, és néha betért Emmához a pékségbe. Idővel élettársi kapcsolatot alakítottak ki. 2011-ben Csúzán, Emma testvérénél töltötték a húsvétot. Ekkor határozták el, hogy ideköltöznek.
– Gondolkoztam azon, hogy visszaköltözöm Szentlászlóra, de túl sok fájdalmas emlék fűz a szülőfalumhoz. Rá kellett jönnöm, hogy már nem tudnék ott élni – mondja Emma.
Csúzán találtak egy eladó parasztházat. Kívülről meghagyták eredeti állapotában, belülről viszont modern lakássá alakították. 2011. november 15-én költöztek haza, ugyanazon a napon, amikor Emma kivándorolt ’72-ben. Egészen tavaly februárig sínen volt az életük, amikor Rainer hirtelen megbetegedett. Az eszéki és pélmonostori orvosok tüdőgyulladást állapítottak meg nála, antibiotikummal kezelték, de állapota nem javult. Amikor másodszor is rosszul lett, úgy döntöttek, legjobb lesz, ha Németországban kezelteti magát. A német kórházban tüdőembóliát diagnosztizáltak, megműtötték, azóta rendben van az egészsége. A gond csupán az, hogy távol vannak egymástól.
– Egyelőre mindketten jobbnak látjuk, ha Rainer Németországban marad. A horvát betegellátásban csalódtunk, és félek, hogy itthon nem tudnának segíteni rajta, ha az állapota ismét rosszabbra fordulna – fejtette ki Emma. Azóta telefonon és levélben tartja a kapcsolatot Rainerrel. Bíznak benne, hogy hamarosan láthatják egymást.
{fcomments}
