Szabó Zoltán közel négy évtizeden keresztül az eszéki Horvát Nemzeti Színház operakórusának a tagja volt, de közösségünkben a legtöbben úgy ismerték, mint az eszéki rádió magyar adásának munkatársát.
Nagy szerepet játszott életében a rádiózás, annak ellenére, hogy a szakmába egy igencsak nehéz időszakban csöppent bele. Többek között neki és feleségének, Szabó Ilonkának volt köszönhető, hogy a honvédő háború alatt sokan csak az ő bemondói munkájuk révén értesülhettek családtagjaik hogylétéről. Az eszéki rádió magyar adása ugyanis akkoriban egyfajta missziós szerepet töltött be, hiszen az éteren keresztül közvetítette a szétszakadt családok üzeneteit, és reményt sugárzott a megszállt területeken maradtaknak.
Feleségével együtt a rádiózást nem munkaként, hanem hivatásként élték meg, és ezt érzékelték is mindazok, akiknek lehetőségük adódott a mikrofonjuk elé állni.
Szabó Zoltán újságírói elhivatottsága abban is tükröződött, hogy alapító tagja volt a Horvátországi Magyar Újságírók Szövetségének.
A nyugdíjazás sem jelentett számára búcsút sem a szeretett hivatástól, sem pedig a közösségtől, amelyben élt és dolgozott. Rendkívül aktív maradt a közösségi élet területén, tagja volt Eszék város magyar kisebbségi önkormányzatának, de a rádiózást is folytatta külső munkatársként. Szabó Zoltán 71 évet élt.
Emlékét megőrizzük!
