Amikor Dóra megtudta, hogy terhes, Károly nagyon megörült. Együtt sírtak, képtelenek voltak elhinni, hogy kisbabájuk lesz. Régóta várták, hogy szülők lehessenek.
Dóra tartott a terhességtől, de Károly mindig biztatta, hogy nem kell aggódnia, mert ő mindig mellette lesz.
Nem is sejtette, hogy a sors olyan helyzetbe sodorja, hogy választania kell a felesége és az anyja között.
Még mindig kirázza a hideg, amikor felidézi azt a napot.
A nap ragyogóan sütött, és úgy tűnt, hogy a külvilággal semmi baj nincs.
Károly a reggelit készítette, mert Dóra nem jól érezte magát. Amikor belépett a felesége szobájába, látta, hogy Dóra az egyik kezével a falnak támaszkodik, nem tudott megmozdulni sem. Babapocakját szorongatta és nehezen lélegzett. Károly aggódva rohant oda.
– Hívom az orvost – mondta.
-Vigyél a kórházba, kérlek! – kiáltott Dóra.
Károly pánikba esett, azt se tudta, melyik odakészített táskát fogja. A slusszkulcsot sem találta hirtelen.
Saját magát is próbálta nyugtatni, de Dórát is vigasztalta, hogy ő mellette van, semmi baj nem történhet, és mindjárt a kórházban lesznek. Közben rettentően ideges volt és imádkozott, hogy minden rendben legyen.
Miután beültek a kocsiba, megcsörrent Károly telefonja. Az anyja ápolónője, Mária hívta. Közölte, hogy az anyja szívrohamot kapott és bevitték a kórházba, de az orvosok kevés reményt fűznek a túléléséhez.
Könnyes szemmel ült be a kocsiba, és elmondta Dórának, hogy mi történt.
– Anya haldoklik, drágám. Most mit tegyek?!
Dóra megértően annyit mondott, hogy hívjon neki taxit. Csuromvizes volt az izzadtságtól és a fájdalomtól is, alig bírt beszélni.
– Anyádnak szüksége van rád. Először fiú vagy, aztán férj. Majd én megoldom – nyögte.
Károly hívta a taxit, és azt kérte a sofőrtől, hogy nagyon vigyázzon a feleségére.
Sírt, ahogy elindult az anyja kórháza felé. A szíve kalapált, és csak arra tudott gondolni, hogy rendben lesz-e minden a feleségével és a babájukkal. Ahogy a kórházba ért, imádkozott, hogy anyja rendbe jöjjön, hiszen hamarosan nagymama lesz.
De nem sokkal később már jött az orvos részvétet nyilvánítani. Nem tudták megmenteni.
Akkor megcsörrent a telefonja, és a háttérből édes sírás hallatszott.
– Károly, van egy kislányunk – mondta Dóra a vonal másik végén. – Most már apa vagy!
Károly nagyon örült, de fájdalom is mardosta a szívét, és csak annyit mondott: „Anya elment.”
– Nem ment el, Károly! Velünk van – válaszolt halkan Dóra. – Itt van a kép a babánkról, nézd, mennyire hasonlít a nagymamájára…
Károlynak kicsordultak a könnyei. Igen, a lányuk minden vonása az anyját idézte.
Ez a kis csöppség életre keltette az édesanyját. Enyhült a bánata, és egy új, reményteli, boldog jövőben kezdett hinni.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
