Tripolszki Anikóval, a Split-Dalmát megyei magyar kisebbség képviselőjével, a helyi HMDK alapszervezet alelnökével és egykori dzsúdóbajnokkal beszélgettünk sportról, cukrászatról és a magyar közösségben betöltött szerepéről.
A HMDK Split-Dalmát megyei alapszervezetében az idősebb tagok közül Anikó az egyedüli tősgyökeres tengermelléki. Neki még a szülei költöztek le a vajdasági Zentáról a Splittől néhány kilométerre fekvő Kaštelába, ahol apja cukrászdát működtetett, édesanyja pedig óvónő volt.
Ő már itt született, itt volt óvodás, általános és középiskolás, így nem volt alkalma anyanyelvén tanulni. Ennek ellenére kifogástalanul beszél magyarul, mivel fiatal éveiben sok időt töltött a Vajdaságban, melyet ma is otthonának érez, még ha ritkán is jár ma már oda.
– Gyerekkoromban a szüleim nagyon elfoglaltak voltak, ezért a nyári és téli szüneteket Zentán töltöttem, a nagyszüleimnél, akik azóta meghaltak. Nagyon sajnáltam, amikor eladták a nagymamám házát – emlékezik vissza Anikó.
Huszonegy évig dzsúdózott
Életében nagy szerepet töltött be a sport, ezen belül is egy küzdősport, a dzsúdó, amelyben sikerült sokat elérnie – országos és nemzetközi szinten is számos bajnokságon bizonyította tehetségét.
– Éles nyelvű, harcias kislány voltam, szerettem a Bruce Lee-filmeket, ráadásul a barátnőim elkezdtek dzsúdózni, így az én érdeklődésemet is felkeltette ez a sportág – mondja az egykori dzsúdóbajnok.
Már nem is volt olyan fiatal, 17 évesen kezdett dzsúdózni, s még abban az évben 2. lett az országos bajnokságban, bekerült a jugoszláv válogatottba. Utána több éven keresztül országos bajnok volt. Európai szinten is eredményesen dzsúdózott, Ausztriában a salzburgi csapatot erősítette és a harmadik helyet érték el, 2006-ban pedig Európa-bajnok lett veterán kategóriában.
Anikótól megtudtuk, a dzsúdóban nem a fizikai erőnlét a legfontosabb. Ez a technika sportja, melyben száznál is több a fogások száma, ezzel meghalad jó néhány másik küzdősportot.
– Huszonegy évig dzsúdóztam. Ez számomra nemcsak hobbi volt, hanem jóval több annál, komolyan gondoltam, a tanulással szemben is elsőbbséget élvezett a sport az életemben – szögezte le Anikó.
Azonkívül, hogy szerette, más előnyei is voltak a sportos életnek. Amikor versenyszerűen dzsúdózott, a tevékenység kereseti lehetőséget is biztosított számára, meg bejárhatta Európát, ismerkedett a nyelvekkel, kultúrákkal, szélesítette látókörét és sok-sok felejthetetlen élménnyel gazdagodott.
Nem esett messze az alma a fájától
Van még egy kedvtelése, amit a sporttal ellentétben most is űz, ez pedig a cukrászat. Bár sohasem tanulta a szakmát, mégiscsak cukrász családban nőtt fel, így ragadt rá is valami.
– Ötévesen már tojást kevertem, tízévesen fagyit árultam a cukrászdában. Mindig szívesen sütöttem, ez talán a véremben van. Apám mindig szép süteményeket készített pörköltcukorból lakodalmakra. Miután meghalt, engem kértek fel, hogy készítsem el a díszes tortát, és sikerült elvégeznem a rám bízott feladatot – mondta Anikó.
Az egyesületben is ő a „desszertfelelős”, a hozzájuk érkező vendégek tudják, hogy mindig lesz egy kis süti az asztalon.
Szerepvállalás a magyar közösségben
A küzdősportot idővel abbahagyta, de részben ennek a sportágnak köszönhetően került be a HMDK Split-Dalmát megyei alapszervezetébe, ahol azóta is aktív tevékenységet folytat.
– A magyar egyesületbe Lingli Sándor hívott, aki a sporttevékenységen keresztül szerzett tudomást rólam. Nagyon örültem a lehetőségnek, apám ekkor már nem élt, nagyszüleim se, így már nem utaztunk Zentára. Hiányzott a magyar nyelv és a közösségi élet nekem és anyámnak is – mondta Anikó.
Édesanyja foglalkozott néhány évig az egyesületben a gyerekekkel: tanfolyamot tartott, táncot tanított nekik és táborozni vitte őket Magyarországra.
Anikó kb. másfél évtizede tölti be az alelnöki tisztséget a helyi HMDK-ban, és első alkalommal övé a megyei magyar képviselői mandátum is, az ebből adódó feladatoknak igyekszik maximálisan eleget tenni – nem szavakkal, hanem munkával szándékozik javítani a helyi magyarság helyzetén.
