A titói Jugoszlávia szétesése óta 22 évig volt független, önálló ország Horvátország. Néhány nap múlva ugyanis ismét egy integrációhoz, egy (állam)közösséghez csatlakozik majd: az Európai Unióhoz.
A héten ünnepeltük a horvát államiság napját. 1991. június 25-én a horvát parlament (szábor) elfogadta a köztársaság szuverenitásáról és önállóságáról szóló kiáltványt, és meghozta az erre vonatkozó alkotmányos rendeletet, amely elindította a Horvát Köztársaság Jugoszlávia többi tagköztársaságától való elszakadását és a nemzetközi elismerési folyamatot. Ezt egy népszavazás előzte meg, ahol a lakosság 92,18 százaléka az ország önállóságára szavazott. A kiválási szándék viszont háborúhoz vezetett, a harcok 1995-ig folytak, a békés reintegráció pedig még két évet vett igénybe. Önálló országként két évtizedig működött, jövő héttől már az Európai Unió 28. tagállama lesz.
A horvátokat az egyik történészi vélemény szerint (legalább öt van belőlük a horvát tankönyvekben) a 7. század végén telepítette ide Bizánc, középkori források szerint Fehér-Horvátországból (a mai Lengyelország délkeleti részéről, Krakkó környékéről), a Balkán-félsziget nyugati részére, határőrségnek.
895 előtt az Avar, majd a Frank Birodalom befolyása alá került a terület. Az ország 925-ben lett önálló horvát királyság, de mindössze néhány évtizedig, utána 1102-től perszonáluniót alkot a Magyar Királysággal. A mohácsi vész (1526) után 1918-ig a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia része. Az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozik: ezt az államalakulatot 1929-től már Jugoszlávia néven ismerjük. Isztria, Fiume és Dalmácia egy része 1920-1947 között Olaszországhoz tartozott. A második világháború idején, sok évszázad után (másodszor az évezredben) ismét független lesz egy rövid időre. A horvát történelemnek erre az időszakára azonban Mussolini fasizmusa és Adolf Hitler náci birodalma vet árnyékot. Ante Pavelić Független Horvát Állama a tengelyhatalmak oldalán állt, és tevékeny részt vállalt a szerbek és zsidók tömegeinek kiirtásában. A fasizmus és a nácizmus veresége után Horvátország a „szocialista” Jugoszlávia egyik föderatív köztársasága lesz, amelynek karizmatikus vezetője, Josip Broz Tito, részben horvát származású volt. Az ún. testvériség-egység Tito halála után még tíz évig (1991-ig) tartott, következményeit pedig ismerjük.
Az elmúlt ezer évben háromszor volt csak önálló az ország, és most újra egy államközösséghez fog tartozni. Egy olyan közösséghez, amelyben megmarad ugyan a tagállamok önállósága, de az integráció központjából (Brüsszel) sok mindenbe beleszólnak. A lakosság 66,27 százaléka tette le voksát a mostani csatlakozás mellett.
A történelmi eseménynek személyesen is részesei lehetünk. A 816 évig tartó horvát-magyar közös történelmi együttélés és a csatlakozás örömére az eszéki ünnepségen egy magyar és egy horvát popsztár is fellép. Rúzsa Magdi és Tony Cetinski a koncert végén a Horvát Nemzeti Színház kórusával együtt éneklik el Beethoven Örömódáját, az EU himnuszát, Navracsics Tibor magyar miniszterelnök-helyettes pedig magyar és horvát nyelvű beszédet tart az óváros főterén. A rendezvény látványos tűzijátékkal zárul. Összenő, ami összetartozik – mondhatnánk a Willy Brandtnak tulajdonított szállóigével.
