A vörösmarti Čeperkáék négy éve foglalkoznak lótenyésztéssel. Santa, Mirna, Ara, Safir és Silver nevű lovaik szinte családtagnak számítanak, és nagyszerű lóéletük van a tágas vörösmarti farmon.
Čeperka Roland és Sandra négy éve döntöttek úgy, hogy lótenyésztésbe kezdenek. Sandra mindig is nagy állatbarát volt, de lovakkal azelőtt nem foglalkozott. Férje, Roland viszont szinte a lovak között nőtt fel, és úgy gondolta, folytatni szeretné a családi hagyományt. Amikor megvették az első lovat, még istállójuk sem volt, így néhány hónapig egy đakovói ismerősüknél tartották. Jelenleg öt lovuk van, lipicai és bosnyák fajták, s az ötből kettő még egyéves csikó. Házukhoz nagy udvar tartozik, ahol tágas karámot kerítettek. Lovaik itt szabadon futkoshatnak napközben, ha az idő is megengedi. Santa, a lipicai kanca vemhes, így nemsokára csikóáldásra számíthatnak.
A patás állatok sok törődést igényelnek, szerencse, hogy Roland szinte főállásban foglalkozhat velük. Szandrát a legtöbben a pélmonostori Chemotehna üzletből ismerik. Amikor hazaér a munkából, ő is a lovakkal foglalkozik, ami a szenvedélyévé vált.
– Férjemmel mindketten nagy állatrajongók vagyunk, a lovak különösen közel állnak a szívünkhöz. Nagyon jó természetű állatok, a gyerekekhez lehetne őket hasonlítani: szeretnek hízelegni, bujkálni, játszani. Mi pedig szívesen áldozzuk rájuk az időnket – mondta Sandra.
Kézzel takarítják be a lovak élelmét, kézzel kaszálnak, báláznak és hordják a szénát, ezek bizony elég nehéz fizikai munkák. A lovakkal való foglalkozás már a dolog könnyebbik része. Az alapvető teendők közé tartozik a tisztán tartásuk, megsétáltatásuk, ami naponta minimum két órát vesz igénybe.
– A lovak pucolása, fésülése, vezetgetése vagy futtatása számomra a kikapcsolódást jelenti – mondja Sandra.
A lovakkal való foglalkozás szépségét mások is megtapasztalták már Čeperkáék farmján. A vörösmarti Bajić Tamara szívesen tölti az idejét a lovak között, és néha besegít Szandráéknak a munkában.
– Mindig szívesen töltöttem a szabadidőmet a természetben, és az állatokat is szeretem. Régen csak kutyát sétáltattam, és egy éve úgy döntöttem, elkezdek lovagolni. Nagy álmom, hogy egyszer nekem is lesz egy farmom – mondta Tamara.
Heti rendszerességgel járnak lovagolni, ami már időigényesebb. Általában a kevésbé forgalmas helyeken lovagolnak – az utcájukban, a hegyen, a szurdokokban, az erdőben, ha az időjárás is megengedi. Amikor Sandráéknál voltam, éppen a szúnyogok miatt nem volt alkalmas az idő lovaglásra, ugyanis az állatok rövid szőrük miatt ki vannak téve a vérszívó rovarok zaklatásának, amelyek ellen védekezni sem tudnak.
Részt vesznek a környékbeli lovas rendezvényeken
Roland elmondta, szinte hetente van valamilyen lovas felvonulás, ünnepély – farsangi lovaglás, szüreti bálok, falunapok –, amelyeken ők is részt vesznek. Voltak már Đakovón, Baranyaváron (Branjin Vrh), Baranyabánban (Popovac), Csúzán, Darázson, Hercegmárokon (Gajić). A közelebbi helyekre lóháton mennek, ha pedig valamilyen távolabbi településre hívják őket, olyankor kölcsönkapnak lovakat a helyi egyesülettől.
– Sajnos egyre ritkábbak a lovas felvonulások, mivel szigorú feltételeket szab az állam, ráadásul egyre költségesebb a megszervezésük – mondta Roland.
Egyszerre két lovas klub tagja is: a Baranyai Lótenyésztési Egyesületé (Konjogojska udruga Baranja), valamint a Baranyabáni Lovas Klubé (Konjički klub Popovac), ezeknek köszönhetően szakmai ismeretségekre tett szert.
Tervezik, hogy falusi turizmussal foglalkoznak
Čeperkáék elsősorban saját maguk miatt kezdtek lovakat tenyészteni, de más terveik is vannak a farmjukkal. Idővel szeretnének falusi turizmussal foglalkozni. Vendégeket fogadnának, akiknek bérbeadnák az állatokat rekreációs lovaglásra.
A vöröskeresztnek, illetve egy pélmonostori jótékonysági egyesületnek ingyenes lovaglási lehetőséget ajánlottak, amivel a hátrányos helyzetű vagy beteg gyerekeknek szereznének örömteli pillanatokat.
Idővel a lóállományt is bővíteni szeretnék, de mint mondják, jelenleg az öt lóval is tele az istálló, ráadásul hamarosan egy csikóval bővül a kis ménes.
{fcomments}
