A karancsi Szabó Attila és felesége, Julianna mindig is szívügyüknek tekintették a magyar nyelvű oktatást, viszont településükön ez már a 70-es évek végétől nem működött. A 90-es évek közepén, amikor gyermekeik iskoláskorúak lettek, sikerült kiharcolniuk, hogy újrainduljon a magyar tagozat, így lányaik már anyanyelvükön kezdhették meg tanulmányaikat saját lakhelyükön. A középiskolát is anyanyelvükön végezték, ám az eszéki horvát tannyelvű egyetemen folytatott tanulmányaikat ez semmiképpen sem befolyásolja hátrányosan, sőt.
A karancsiak nem hagyják a templomot, a templomot és az iskolát…
A 17. századig színmagyar falu főleg az 1900-as évek folyamán vált fokozatosan a magyarok mellett németek, horvátok, szerbek, bosnyákok lakta, vegyes nemzetiségű településsé, melyben a magyar iskola egyre nehezebb helyzetbe került. Karancson a többi drávaszögi magyar településnél jóval hamarabb, már a 60-as években elkezdődött a folyamat, melynek során a magyar ajkú szülők a horvát tagozatra íratták gyerekeiket, így a 70-es évek végén a tanulók kis létszáma miatt leépítették a karancsi magyar oktatást. Ez az időszak 1996-ig tartott. Ekkor Szabó Attila és felesége, Julianna tették meg az első lépéseket az általános iskola magyar tagozatának újraindítása érdekében. Házaltak, melynek során felhívták a helyi magyar szülők figyelmét az anyanyelven történő oktatás fontosságára. A „kampány“ sikeresnek bizonyult, a magyar tagozat újraindult. Bár nagyobbik lányuk, Anasztázia korosztályában jóval több magyar ajkú gyerek született, mindössze négy kisdiákot írattak be a karancsi magyar tanulócsoportba. A békés reintegrációt követően, 98-ban az intézmény igazgatója már nem támogatta a magyar nyelvű oktatást a faluban, így a tagozat ismét veszélybe került, azonban Szabóéknak újból sikerült megmenteniük. Kérvényezték a magyar tagozat működését, amiben a hercegszőlősi Keresztes pedagógus házaspár volt segítségükre, és Jakab Sándor, Pasza Árpád, dr. Szántó Tibor akkori parlamenti képviselő is támogatták törekvéseiket. Együttes erővel elérték, hogy a magyar tannyelvű oktatás folytatódjon Karancson, ami aztán több mint egy évtizedig működött is, azonban pár évvel ezelőtt a magyar diákok elenyésző létszáma miatt ismét bezárták. Ez ellen már Szabóék sem tehettek semmit, nem rajtuk múlott. Ennek ellenére bíznak benne, hogy egyszer újra megnyílik, hisz eddig is voltak hullámvölgyei a karancsi magyar tagozatnak, amelyből mindig sikerült kilábalni. Talán lesznek még olyan generációk, olyan szülők, akik újra igényelni fogják az anyanyelvű oktatást, mert fontos lesz számukra, hogy gyermekeik magyarul tanuljanak.
– Sokan nem értették, hogy miért olyan fontos számunkra a karancsi magyar iskola, amelyet többször is sikerült megmentenünk a leépítéstől. Mi magyar szellemben neveltük gyerekeinket, és véleményem szerint igazi tudás csakis az anyanyelvű oktatás során sajátítható el – hangsúlyozta Szabó Julianna asszony.
A gyerekek kiválóan érvényesülnek
Szabóék kiállása a magyar oktatás mellett példaértékű. Ez irányú törekvésüket igazolja, hogy lányaik, Anasztázia és Andrea kiválóan teljesítenek az eszéki horvát tannyelvű egyetemen. Az államnyelv egyiküknek sem jelentett gondot, pedig mind a felső tagozatot, mind a gimnáziumot magyarul végezték – az előzőt Vörösmarton, utóbbit pedig az eszéki magyar iskolaközpontban.
Anasztázia az eszéki J. J. Stross-mayer Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán szerzett agrármérnöki diplomát alapszakon. Jelenleg a mesterképzésen mélyíti el eddigi tudását, valamint szőlészetet és borászatot is tanul. 2011-ben a borterápiáról készült pályázatával második helyezett lett az országos Légy példakép!/INOVA 2011 elnevezésű versenyen, és egy vidékfejlesztési kutatócsoportba is beválasztották.
– Tanulmányaimat a családi gazdaságon belül szeretném majd kamatoztatni, ezért választottam olyan szakot, amely a növénytermesztésre összpontosít, mivel ez a fő profilunk. Újabban szőlészetet és borászatot is tanulok, de a közgazdaság és a falusi turizmus területén is igyekszem elmélyíteni ismereteimet, amelyekhez ugyancsak köze van családi vállalkozásunknak – mondja Anasztázia.
Andrea, nővéréhez hasonlóan, magasra tette a lécet tanulmányait illetően. Szintén az eszéki J. J. Strossmayer Tudományegyetem hallgatója. A Közgazdaságtudományi Kar marketing szakán diplomázott alapszakon, jelenleg ő is mesterképzésre jár.
Egyetemi tanulmányain kívül grafikus designeri képesítése is van, az ECDL-tanfolyamot pedig még az eszéki magyar iskolaközpontban végezte el. Fotózással is foglalkozik, ami hobbija és munkája is egyben: rendezvényekre jár fényképezni, és egyéb ilyen jellegű felkéréseknek is eleget tesz, valamint a Új Magyar Képes Újság munkatársa. Alapképzése során moderátorként dolgozott a statisztika kurzus fórumán, melyre aktivitásának köszönhetően találták érdemesnek. Jelenleg egy team tagjaként egy cég termékére készítettek marketing-mixet. Az országos szintű verseny eredményei a nyár elején válnak majd ismertté, és a három legjobb csapat Zágrábba mehet bemutatni munkáját. Nemrég pedig abban az elismerésben részesült, hogy a 100 legjobb horvátországi egyetemista közé választották. Andrea a fiatalok önszerveződésével kapcsolatos feladatokból is kiveszi a részét, és titkári tisztséget tölt be a Horvátországi Magyarok Ifjúsági Közösségében.
Anasztázia és Andrea, bár horvát egyetemen tanulnak, identitásukban erős, gyökereikhez ragaszkodó, kultúrájukat és anyanyelvüket ápoló fiatalok. Horvát nyelvi környezetben élnek ugyan, de mindketten tagjai a csúzai „Csárdás“ Ifjúsági Kultúregyesület népi tánccsoportjának, Andrea az ugyancsak csúzai „Pódium“ Amatőr Színjátszó Társulatnak, és egy ideig énekkarra is járt Sepsén.
– Csöppet sem érzem unalmasnak az életemet. Az egyetem és az azon kívüli tevékenységek teljesen kitöltik mindennapjaimat. Persze a legtöbb időmet a tanulásnak szentelem, aminek reményeim szerint meg is lesz az eredménye – mondja Andrea.
{fcomments}
