Egy magyarországi horvát és egy horvátországi magyar Orahovicán

0
77
Filakovity Éva és Molnár Ferenc

Talán nem túlzás azt mondani, hogy Filakovity Évát és Molnár Ferencet a kultúra hozta össze. Éva magyarországi horvátként a pécsi horvát kulturális életben játszott fontos szerepet, ő szervezett kiállítást Ferencnek, a magyar gyökerekkel bíró horvátországi festőnek. A találkozásból évekkel később komolyabb kapcsolat szövődött, ma Orahovicán (Raholca) élnek boldog házasságban.

Molnár Ferenc orahovicai festővel néhány éve készítettünk riportot. Ezúttal feleségét, Évát interjúvoltuk meg, aki megosztotta velünk összeismerkedésük történetét, de a magyarországi horvát kulturális életben és az oktatásban kifejtett tevékenységéről is beszélgettünk.

Filakovity Éva

– Magyarország legdélebbi településén, a horvátok lakta Kásádon születtem és nőttem föl. Kásádon akkoriban ritkán lehetett magyar szót hallani, talán az idősebbektől és a gyerekektől. Én is csak horvátul beszéltem, amíg nem kezdtem iskolába járni szülőfalumban, majd Pécsett. Itt végeztem el a gimnáziumot és itt alapítottam családot. Első házasságomból két gyerekem született, akikkel otthon csak horvátul beszéltünk. Az óvónőképzőt már a gyereknevelés mellett végeztem el, majd óvodapedagógusként dolgoztam a német-horvát nemzetiségi óvodában, melyet akkori férjemmel és a városi tanács művelődési osztályával alapítottunk 1976-ban – mesélt magyarországi életéről és munkásságáról Éva, melyben mindvégig nélkülözhetetlen szerepe volt a kétnyelvűségnek.

- Reklám -

Őt nevezték ki a megyei horvát óvodai szakfelügyelőnek és egyben az országos pedagógiai intézet munkatársa is volt. Éva szerezte az első óvodai program kerettantervét a horvát, szerb és szlovén óvodák számára, ezt követően több tankönyvet is szerkesztett.  Dolgozott a pécsi Janus Pannonius Középiskolában, az oktatási minisztérium tankerületi osztályán pedig óvodai szakértőként tevékenykedett.

Jelen volt a horvát kisebbség művelődési életében is

– Számos rendezvényt, programot szerveztem a magyarországi horvátoknak. Nagy örömmel vettem részt a pécsi August Šenoa Horvát Klub munkájában, egyik alapítója voltam az egyesület keretében működő asszonykórusnak, és a könyvtárosi szerepet is én töltöttem be – mondta Éva.

A turizmusban is tevékenykedett – idegenvezetője volt a Pécsre érkező horvát turistáknak, és ő szerezte az első pécsi horvát nyelvű városkalauzt. Nevéhez köthető a Matica hrvatska pécsi szervezetének megalapítása is.

Családi élete nem alakult olyan jól, mint karrierje. 1991-ben elveszítette férjét, így attól kezdve egyedül nevelte gyerekeit.

A pécsi August Šenoa Horvát Klubban Hepp Mihály és Sárosácz Mihály társaságábnan

Nyugdíjas éveire meglelte lelki társát

A pécsi horvát kulturális életben való aktivitásának köszönhetően ismerkedett meg második férjével.

1994-ben a pécsi Horvát Nap alkalmából Éva kiállítást rendezett Molnár Ferenc festményeiből.

– Itt ismerkedtünk össze, de akkor még Ferenc nem tudta, hogy özvegy vagyok. A Matica hrvatska szervezetein keresztül baráti kapcsolat létesült a pécsiek és az orahovicaiak között, kettőnk kapcsolata viszont csak egy későbbi találkozás után fordult komolyra. 2008-ban esküdtünk meg az orahovicai templomban. Feri nagyon jószívű ember, szereti a családomat, és ez kölcsönös. Az életem nyugdíjas éveimre jó irányt vett, végre van mellettem olyan társ, aki megért, segít. Együtt végezzük a kerti munkát, nagyokat sétálunk, remekül kiegészítjük egymást. Párom rajong a magyar konyháért, ami az édesanyjára és a nagymamájára emlékezteti – mesél Éva boldog házasságukról.

A koronajárvány őket sem kímélte, férje megúszta könnyebb tünetekkel, Éva viszont a kórházban vészelte át a betegséget. Bíznak benne, hogy a fertőzésből való kilábalásukkal túl vannak a nehezén, és még sokáig örülhetnek nyugdíjas éveiknek, közös életüknek. 

Azt viseli a legnehezebben, hogy a járvánnyal kapcsolatos korlátozások miatt már elég régen találkozott magyarországi családtagjaival. Bízik benne, hogy mihamarabb ellátogathat Pécsre és Kásádra is.