Kiskőszegtől mintegy öt kilométerre, a Duna túlpartján fekszik Bezdán. A bácskai nagyközség mindig is kötődött a Drávaszöghöz, aminek köszönhetően az évtizedek folyamán számos baráti kapcsolat jött létre és szerelmek is szövődtek a két vidék magyar emberei között.
Az utolsó, 2011-es népszámlálási adatok szerint Bezdánnak valamivel több, mint 4500 lakosa volt, melynek fele vallotta magát magyarnak. Ma már ez a szám valószínűleg jóval szerényebb az utóbbi évek kivándorlási hulláma miatt. A település aktuális helyzetéről a helyi vezetőség elnök asszonyával, Mátyus Erzsébettel beszélgettünk, aki maga is drávaszögi, méghozzá vörösmarti származású.
– Bezdán korábban nagyon fejlett gazdasággal rendelkezett: hajógyár, szövöde, varroda, nyomda és mezőgazdasági szövetkezet is működött, melyek több ezer ember számára biztosítottak megélhetést. Ezeket a vállalatokat, sajnos, a rendszerváltás utáni privatizáció javarészt tönkretette, így sokan maradtak állás nélkül, ez a lakosság fokozatos elvándorlásához vezetett, ami az utóbbi időben érte el a tetőpontját – fejtette ki az elnök asszony, hozzátéve, hogy szerencsére azok, akik itt maradnak, általában szeretik az otthonukat, a falujukat, és ők a helyi közösség érdekében is hajlandók tenni.
Elmondta azt is, hogy a faluban több civil szervezet is működik, amelyekkel nagyon jól együtt tudnak működni. Évente több nagyszabású rendezvényt is tető alá hoznak, melyek közül az augusztusi hármas találkozó a legnagyobb, amire minden évben magyarországi és drávaszögi vendégeket is hívnak.
– Természetesen a mi szervezeteink képviselői is számos alkalommal megfordultak már a Baranya-háromszögben, ahol mindig nagyon szívesen látnak bennünket, és mi is szívesen megyünk. Állandó vendégek vagyunk Kiskőszegen, de jártunk már Csúzán, Vörösmarton és Várdarócon is, valamint természetesen a szívünkhöz oly közel álló Újbezdánban is, amelyet a 19. század 60-as éveiben bezdániak alapítottak – mondta büszkén Erzsébet, aki hozzátette, hogy mindebből is jól látszik, hogy Bezdán és a Drávaszög kapcsolata tovább erősödik.
A kilencvenes évek háborúja előtti időkben, amikor még nem volt határellenőrzés a Dunát átívelő híd két végén, szinte mindennapos volt a kapcsolat a két térség között. A drávaszögiek közül sokan jártak Bezdánba dolgozni, vagy akár bevásárolni, míg a bezdániak mindig is a Báni-hegy lejtőin megtermelt borok egyik legnagyobb felvásárlói voltak. Ez a gazdasági jellegű kapcsolat ma már nem olyan élénk, mint volt, de a bezdáni piacon még mindig sok a Drávaszögből érkező vásárló.
– A legtöbben a fűszerpaprikát keresik, de sokan jönnek át egyéb olyan termékekért is, amelyek Bezdánban olcsóbbak. Ennek köszönhetően a faluban szinte nincs olyan hely, ahol nem fogadnák el fizetőeszközként a kúnát, sőt a forintot is – tudtuk meg Erzsébet asszonytól.
Házasságok és rokoni szálak révén is kötődik egymáshoz Bezdán és a Drávaszög
Az 1990-es évek előtt a bezdániak közül többen is a pélmonostori középiskola magyar tagozatán folytatták tanulmányaikat, ami még inkább megerősítette a két közösség kapcsolatát. Ebben az időszakban gyakran házasságok is köttettek, így rokoni szálak is összekötik a Duna két oldalán élő magyarokat. Mátyus Erzsébetet, vagy ahogy lánykori nevén Vörösmarton ismerik, Schön Erzsébetet a munka hozta Bezdánba, németet tanított a helyi iskolában, majd a szerelem miatt maradt több mint 40 évvel ezelőtt.
Bezdán büszkeségei
A bezdániak különösen büszkék arra, hogy falujuk hét olimpikont nevelt ki az évek során. Öt kajakos és egy kézilabdázó a 2012-es londoni ötkarikás játékokon szerepelt a világ legjobbjaival együtt. Az 1988-as, Szöulban megrendezett olimpián pedig egy falubelijük is tagja volt a bronzérmes jugoszláv kézilabda-válogatottnak. Ezzel az eredménnyel Bezdánban az egy főre eső olimpikonok száma a legmagasabb Szerbiában. Tiszteletükre a helyi vezetőség 2014-ben egy emlékparkot hozott létre.
