Helytelen gazdálkodás, költekező elit, világválság és a felelőtlen magatartás vezetett odáig, hogy manapság újra olyan kort élünk, ahol a a mai királyok és a mai nemesség sanyargatja az egyszerű népet, és a bőrt is lenyúznák a dolgozó emberről.
Hogy miért mondom ezt? Utánanéztem, hogy mennyi adót fizetünk mi azért, hogy a kiváltságosoknak parlamenti képviselői nyugdíjuk, politikusi fizetésük és dubai szilveszterük lehessen.
Először is megállapíthatjuk, hogy a fizetésünk felét visszaadjuk az államnak. A horvát adórendszer kegyetlen, és az egyik legszigorúbb a régióban, Európában és a világban is. Azok, akik még abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy van munkahelyük, az egyik piackutató cég, az Adriatic Intézet számításai szerint az év 365 napjából 160 napig az államnak dolgoznak. Vagyis a mostani adórendszerhez képest a török hódoltság idején szedett harács is eltörpül. A horvát átlagfizetés jelenleg 5500 kuna, persze a dolgozók háromnegyede jóval ez alatt keres, és egyre többen vannak az olyanok is, akik fizetést sem kapnak már hónapok óta. Az érvényben levő adórendszer szerint az, akinek átlagfizetése van, vagyis éves szinten bruttó 88 ezer kunát keres, a járulékokon keresztül 41 ezer kunát visszafizet az államnak, keresetének majdnem a felét.
Abból kell élni, ami megmarad. A drága áram és gáz, valamint az egyéb rezsiköltségek mellett élelmiszerárainkkal is az európai uniós országok szintjén állunk. Ugyanakkor egyre többen vannak azok – munkanélküliek, minimálbérből tengődők -, akiknek már a mostani árak is magasak. Csökkenni pedig biztosan nem fognak, sőt.
Az év elejétől többek között a kenyér, a tej, a könyvek, a gyógyszerek és a mozijegyek eddigi nullaszázalékos PDV-je (áfa) 5 százalékra nőtt. Kormányunk tehát adót vetett ki az alapvető élelmiszerekre és a kultúrára is, de lesz ez még rosszabb is: megdrágulnak a vonatjegyek, a kommunális illeték helyett ingatlanadót vezettek be, ami miatt sokan többet fognak fizetni, mint eddig. A különböző épületek, melléképületek „legalizációjával”, térvázoltatásával nem kis bevételhez jut az állam: egy ún. épületlegalizáció 5-10 ezer kunától kezdődik. Kb. 150 ezer olyan épületről van szó, amelyet ez év júniusáig térvázoltatni kell.
Ha a felsorolt harácsfajták sújtottak bennünket, valamint karácsonykor-szilveszterkor ettünk és ittunk is, akkor bizony elfogyott a pénzünk, pedig csak hónap közepe van. Így aztán gondolunk egyet, és elmegyünk a bankba, hogy megemeltessük a mínuszunkat. Ám a kamat a folyószámlahitelre a legmagasabb: évi 12 százalék. A bankok ebből profitálnak a legtöbbet, és ebből a legnehezebb ki is keveredni, ezért előszeretettel ajánlják még akkor is, ha mi kézzel-lábbal tiltakozunk ellene.
Horvátországban összesen 7,5 milliárd kunás mínuszban vannak azok, akik folyószámlával rendelkeznek. Persze számlájuk csak azoknak van, akik rendszeresen kapnak fizetést, vagyis dolgoznak. Ha minden állampolgárt, azokat is, akik dolgoznak, és azokat is, akik nem, számításba veszünk – a gyerekeket is -, riasztó adatot kapunk: fejenként 1700 kuna bankkártya-hitelünk van! És akkor még a kölcsönök egyéb formáit (autóvásásrlási, lakáskölcsön stb.) nem is említettük.
Ígéretet tettem, hogy ebben az évben csak pozitívumokról fogok írni. Nem elkeseríteni akartam az olvasót, csak megmutatni, hogy nincs egyedül, mindnyájan hasonló cipőben járunk. Ami pedig ezt az alig elviselhető állapotot illeti, a történelmet tanulmányozva abban reménykedhetünk, hogy a népnyúzó társadalmi rendszerek előbb-utóbb megbuknak.
{fcomments}
