A dárdai Sós Laura hatéves kora óta kézilabdázik. Az eltelt évek során a hobbinak induló sport valóságos hivatássá nőtte ki magát nála, és ma már a Pécs melletti Kozármisleny első ligás junior csapatában játszik.
Dárdán nagy hagyománya van a kézilabdának, szinte nincs is olyan fiatal a nagyközségben, aki ne próbálta volna ki magát a sportban. Riportalanyunk, Sós Laura sem képez kivételt ez alól, aki hatéves korában vágott bele ezen nagy kitartást igénylő sportágba. A legtöbb sporttársával ellentétben az ő lelkesedése az idő múlásával sem lankadt, ezért mára már félprofi szinten űzi a kézilabdát.
– A kézilabda már egészen kicsi koromban felkeltette az érdeklődésem, hiszen nővérem is aktívan űzte ezt a sportot. Ő motivált arra, hogy én is elkezdjek edzésekre járni már hatéves koromtól. Kezdetben a helyi junior csapat sorait erősítettem, majd idővel az eszéki csapathoz igazoltam, ahol már az országos junior bajnokságban szerepeltünk – mondta Laura.
Egy éve a magyar első osztályban
Az eszéki csapat már egy ideje stabilan a horvát első osztályban szerepel, ezért Laura nagyon sok tapasztalatot tudott szerezni a pályán. Egy évvel ezelőtt viszont felkereste a magyarországi Kozármisleny kézilabdacsapata azzal a kéréssel, hogy játsszon náluk, amit ő örömmel fogadott.
– Nagyon örültem, amikor megkerestek a magyar első osztályban játszó Kozármisleny juniorcsapatának a képviselői. Habozás nélkül eleget is tettem a felkérésüknek, hiszen Magyarországon sokkal komolyabban veszik a női kézilabdát, és sokkal több lehetőség van fejlődni. Nem bántam meg a döntést, hiszen a csapat nagyon jó, az edző profi és nagyon kedves, ráadásul a csapattársak is barátságosak, élvezet ott játszani – nyilatkozta boldogan Laura, aki azt is hozzátette, hogy úgy érzi, az ott eltöltött idő alatt többet fejlődött, mint egész eddigi pályafutása során.
Kell a kitartás
A professzionális sport komoly erőfeszítéseket igényel és bizony sok lemondással jár. Különösen igaz ez abban az esetben, ha az ember ingázó sportoló. Laura minden hétköznap Dárdáról utazik Kozármislenybe edzeni, hétvégén pedig meccsekre jár Magyarország más-más részeire, attól függően, hogy kivel játszik a csapat. Ez nagyon sok időt igényel, ám Laurának ez mégsem esik nehezére.
– Dárdáról eljutni Kozármislenybe a határforgalom függvényében legalább egy óra, az edzések pedig legalább két órát tartanak. Tehát egy edzésre rámegy az egész délutánom, de nem bánom, hiszen a fejlődéshez áldozatokat is kell hozni. Megfelelő logisztikával mindent meg lehet oldani, habár az iskola mellett azért ez az életritmus komoly akaraterőt igényel – mondta Laura, aki hozzátette, hogy a koronavírus miatti határzár az ő életét is megnehezítette, mivel egy ideig nem tudott edzésekre járni.
Laura jelenleg végzős gimnazista, tanulmányait az érettségi után Eszéken szeretné folytatni testnevelés szakon, hiszen jelenleg ez áll a legközelebb a szívéhez. Ami a sportot illeti, nagy álma, hogy válogatott játékos legyen a magyar vagy a horvát nemzeti csapatban. Addig is, fáradtságot nem ismerve, edz tovább, hogy minél jobb játékos válhasson belőle.
