Sokak számára a családi név sokat számít, nem szeretnék, ha eltűnne.
Miklós családjában a négy lány után végre megszületett az utolsó remény, Miklós, aki majd továbbviszi a nevet.
A „kis” Miklós házasságában két lány született. A felesége elhagyta, egy fiatalabb férfi oldalán találta meg a boldogságát. A csalódás, az elhagyatottság érzése nagyon megviselte Miklóst. Nem tudott belenyugodni a megaláztatásba, és elkezdte böngészni az „Ismerkedjünk” oldalt. Sok kutatás után végre ráakadt egy gyermektelen özvegyasszonyra.
Nem is számított arra, hogy már az első találkozásuk alatt kialakul a kölcsönös szimpátia.
Visszatért az önbizalma, és közölte is Mártával, hogy neki komolyak a szándékai, sőt még gyereket is tervezne. Mártát is megviselte, hogy fiatalon özvegy maradt, de most Miklós társaként bizakodva nézett a jövőbe.
Csendes esküvőt tartottak, és elkezdték közös életüket. Két évet is vártak, mire végül Márta terhes maradt, majd megtörtént a „csoda”: amikor a karjába vette a kisfiát, Miklós nagyon boldog volt.
A legnagyobb szeretetben nevelgették. Márta életében először élte át az anyaság örömét. És a fiú tovább fogja vinni a családi nevet…
Miklós és Márta már elég idősek voltak, amikor a fiuk megnősült. Egyetlen vágyuk az volt, hogy megérjék unokájuk születését.
De a sors kegyetlen lett hozzájuk. A fiuk autóbalesetben meghalt. Azt hitték, nem élik túl a tragédiát, de amikor megtudták, hogy özvegyen maradt menyük állapotos, azzal vigasztalódtak, hogy fiuk utódja majd enyhít a fájdalmukon.
Miklósnak a szíve mégsem bírta elviselni a veszteség terhét. Két infarktus után kórházba került. Kis unokáját már a betegágyon fekve tarthatta karjaiban. Nem érdekelte már, hogy fiú-e vagy lány. Bánatos szíve megnyugodott – egy életet tartott a kezében, egy új életet. Méghozzá fiút!
Boldog volt, hogy tovább fogja vinni a nevüket.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.