Leraktuk az óév terhét. Hogy milyen volt? Maszkos, kézfertőtlenítős, másfél méterre állós, idősávos, iskolabezárásos, otthon dolgozós. Megszokhatatlan, idegesítő állapot.
A koronavírus-járvány hatalmas megrázkódtatást jelentett Európa és a világ gazdaságának. Sok ember megélhetését veszélyeztette/veszélyezteti, és az egészségügyet is megviseli.
Az új év első napjaiban talán kissé fellélegezhetünk, és közben azt kívánjuk, hogy ilyen év többé ne legyen. De legyen részünk örömökben, emberi érzésben, tiszta, igaz szóban…
Adjon reményt az egy évezredenként megjelenő égi csoda, a csillag. Nem véletlen, hogy pont most jelent meg újra, méghozzá nekünk. Múlna el ez a világjárvány, amely nagyon próbára tett/tesz bennünket.
A maszkok eltakarják a mosolyt, a tekintetek a félelmet jelzik. Minden védekezés ellenére temettünk barátokat, ismerősöket, jó szomszédokat.
Az ünnepek is más hangulatban teltek. Nem voltak ott a gyerekek, az unokák, akikkel megosztottuk volna a meghittséget. Nem ölelhettük meg egymást, de az összetartozás varázsa ott volt a szívekben. A borzalmas földrengés megkoronázta – negatív értelemben – a koronavírusos évet.
Nem tudhatjuk, mi vár ránk, csak reméljük, hogy 202 az előző évnél jobbat hoz.
Kívánok mindenkinek jó egészséget és szeretetteljes, biztonságos mindennapokat, egy boldogabb új esztendőt!
