Van Laskón egy vándorbili, amely már 34 bababulit megjárt, de nem rendeltetésszerűen használják, hanem egy nagy baráti társaságban jár kézről kézre, amikor a faluban gyermek születik. Az apukák a bababuli vendégeivel ezzel a megtöltött bilivel koccintanak az újszülött egészségére.
Egy gyermek születése önmagában is ünneplésre ad okot, amelyet pedig sok helyen családi-baráti összejövetelekkel, bulikkal tesznek emlékezetessé. Laskón a bababuliknak nagy hagyománya van, előfordul, hogy közel 100 fős vendégsereg ünnepli az új jövevényt.
Laskón van egy nagyobb társaság, amelynek tagjai 18 évvel ezelőtt egy érdekes hagyományt teremtettek a gyermekek születése kapcsán. 2006-ban ugyanis úgy határoztak, hogy a társaság berkein belül született gyermekek neve és születésük dátuma egy kerámiabilire kerül fel, az edény aztán bababuliból bababuliba „vándorol”, a boldog apuka pedig ezzel kínálja körbe a vendégsereget, és mindenki iszik a benne található kétes, de mindenképpen alkoholos tartalomból… Immár a vándorbili nagykorú lett, ami annyit tesz, hogy az első rajta szereplő baba is már felnőtté vált. A bili továbbra is kering a társaságon belül. Egy szabályuk van: legalább a szülők egyike laskói származású, és nyilvánvalóan a társaságuk tagja legyen. A 18 év alatt összesen 22 család 34 bababulijában „szerepelt” a vándorbili, és ittak már belőle Csepénben, Várdarócon, de Budapesten és Babarcon is.
– A babaköszöntő bulikon a vándorbilit különféle alkoholos italokkal töltik meg, volt, ahol a tréfa kedvéért még virslidarabokat is szeleteltek bele. A vendégek ezzel koccintottak az újdonsült apukával, és a bulik hangulatát látva szinte csoda, hogy még soha senki nem ejtette el és törte össze. Előfordult, hogy egy hét alatt két helyre is vinni kellett, és volt olyan család, ahol három alkalommal is megfordult a bili. Vitte már testvér testvérnek, sógor a sógorának, koma a komájának, azon igyekeztünk, hogy senki ne maradjon ki. Hamarosan újabb bababulikra számíthatunk, így biztosan folytatódni fog ez a hagyomány – tudtuk meg Kelemen Józseftől, akinek mindkét gyermeke „szerepel” a vándorbili oldalán.
18 éve isznak az újszülött egészségére biliből
A történet 2003-ban kezdődött, amikor a laskói Kerekes Attila megboldogult nagynénje házának padlásán takarításakor egy kerámiabilire talált. Akkor még nem tudta, hogy ez az emlékként megőrzött tárgy micsoda érdekes utat fog bejárni.
– 2006. április 18-án Szalai János barátomnak megszületett a fia, Filip, akinek a köszöntőjén felmerült az ötlet, hogy bilivel kellene koccintani. Haza is szaladtam a három éve megtalált éjjeliedényért, és akkor ott ezzel koccintottunk Filip egészségére. Úgy gondoltuk, hogy ezt a szokást tovább hagyományozzuk, így János a társaságunkban megszülető következő gyermek bulijára vitte is magával, majd ott is ezzel koccintottunk az újszülöttre. Így ment ez 4-5 évig, amikor Déra Nelli azt javasolta, hogy írjuk fel a gyerekek nevét és születési dátumát az edényre. Azóta is ő végzi ezt a feladatot, ezúton is köszönjük neki, ugyanakkor Kelemen Józsi barátomnak is jár a köszönet, aki megszervezte, hogy 18 év után összegyűjtsük a bilivel köszöntött gyerekeket, és készítsünk róluk egy közös fotót – mesélt a kezdetekről Kerekes Attila, az ötletgazda.
A bilis bababuliknak egy kósza ötletből igazi hagyománya lett, így már alig maradt hely a sokat látott, új rendeltetés szerint használt kerámiaedényen. Attila bőszen mosolyog a mai napig azon, hogy milyen hihetetlen történetet írt a padláson talált „kincs”, hiszen a fiatalabb generációk tagjai is elkezdtek érdeklődni, hogy honnan van az edény, mert szeretnék a szokást maguknál is meghonosítani.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
