Újabb történet egy baranyai fiatal párról, akik külföldre költöztek a jobb megélhetés reményében. Kovačić Tibor Mária és párja Angliában leltek otthonra évekkel ezelőtt. Bedfordban saját éttermet működtetnek, az olasz konyha specialitásait kínálják vendégeiknek.
A munkanélküliség és a kilátástalan gazdasági helyzet következtében folyamatos a kivándorlás Horvátországból. Jellemzően a fiatalabb korosztályhoz tartozók hagyják el szülőföldjüket. Németország, Ausztria, Kanada, Írország felé veszik az irányt a kedvezőbb életfeltételek miatt. Az említett országokban a hazainál jóval magasabbak a fizetések, és gyakran jobbak a munkakörülmények is. A befogadó országoknak nincs kifogásuk a szorgalmas, adófizető, az ottani élethez alkalmazkodni tudó munkások ellen. Beilleszkedni tehát nem olyan nehéz, akik szerencsét próbálnak, általában gyökeret is eresztenek idegenben.
Az internetes közösségi hálón keresztül léptem kapcsolatba Kovačić Tibor Máriával, akit az Egyesült Királyságba sodort az élet Sepséről.
Évekkel ezelőtt költöztek ki párjával Bedfordba, ahol saját éttermet nyitottak, mely mára befutott, népszerű étkezőhellyé vált. Mária megosztotta lapunkkal sikerük történetét.
– Miután befejeztem az eszéki magyar központban a középiskolát, párommal elhatároztuk, hogy kiköltözünk Angliába, ahol lehetőségünk adódott egy olasz étteremben dolgozni. Én a konyhán dolgoztam, a férjem pedig pincér volt, egykettőre megszerettük ezt a tevékenységet. A honvágy akkor még erősebbnek bizonyult, két év után hazaköltöztünk, és megpróbálkoztunk az állattenyésztéssel – mesélte Mária a kezdetekről.
Horvátországban az állattartás nem jó opció, ebbe már sokan belebuktak. Erre gyorsan rájöttek ők is. Mivel azonban már volt némi tapasztalatuk a vendéglátás terén, úgy döntöttek, visszaköltöznek Angliába, és saját éttermet nyitnak.
Még mielőtt kiutaztak volna, Mária anyósa – aki akkor már Angliában élt – utánanézett a lehetőségeknek. Az alapos tervet tettek követték. Megnyitották Bedfordban családi éttermüket, melyben, konyhai tapasztalataiknak megfelelően, az olaszos ételekre specializálódtak. Férje továbbra is pincérkedett, a család többi tagja pedig a konyhán szorgoskodott.
– Mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Újak voltunk még a piacon, ráadásul külföldiek, habár ez nem jelentett gondot, hiszen rajtunk kívül sok külföldinek van itt étterme. Elsősorban kínai, indiai és olasz vendéglátók működnek – tudtuk meg Máriától.
Éttermük a helyi média érdeklődését is felkeltette
Az első két évben sok erőfeszítésre volt szükségük, hogy megismertessék éttermüket – munka után röplapokat szórtak szét a városban, hogy terjesszék hírüket.
– A legnagyobb áttörés akkor történt, amikor egy helyi újságíró nálunk ebédelt, és elégedettsége jeléül kedvező véleményt írt rólunk vasárnapi cikkében. Nagy meglepetés volt ez számunkra, nem is sejtettük, hogy ez lesz a vége a látogatásának – mondta Mária.
Ezt követően jelentősen megnőtt a forgalmuk, mindenki ki akarta próbálni az ételeiket, és végül már kicsinek bizonyult a helyiség. Néhány évre rá tágasabbra cserélték.
Az étteremben ma már nemcsak a család dolgozik, hanem még tíz munkást foglalkoztatnak.
Egyszerre 70 embert láthatnak vendégül, akik a legkülönbözőbb olasz ételekből rendelhetnek – a pizza és spagetti mellett lazagnét, canellonit, illetve más tészta- és húsételeket.
Vendégeik elsősorban a finom ételek miatt szeretik az éttermüket, de a kedvező árak miatt is. Máriától megtudtam, az utóbbi években Angliában is sokat romlott az életszínvonal, lakosai egyre óvatosabbak, ha kiadásról van szó.
Mára nagycsaláddá váltak
Ami a nyelvismeretet illeti, férjének már előbb sem okozott gondot az angol, de Mária is gyorsan megtanulta. Három gyerekük van, igazi nagycsaláddá váltak. A két nagyobbacska már iskolába jár. A gyerekek angolul anyanyelvi szinten beszélnek, de családi körben a magyart és horvátot használják.
Mária megemlítette, környezetükben sok magyar, szerb és horvát él, vannak drávaszögiek is. Néhányukkal tartják a kapcsolatot, bár nincs sok idejük a társaságra.
Tudják, hogy éttermük csak úgy működhet megfelelően, ha keményen dolgoznak, és munkájukkal példát mutatnak az alkalmazottaiknak ahelyett, hogy csupán „terelgetnék” őket.
Egyelőre nem tervezik, hogy hazaköltöznek, de Mária megjegyezte, sohasem lehet tudni, mit hoz az élet.
{fcomments}
