Szabó Ilonkát, aki mögött közel negyven éves tanítói pálya van, a legtöbben úgy ismerik, mint az eszéki rádió magyar adásának egyik külmunkatársát, de talán kevesen tudják róla, hogy többek között neki és férjének, Szabó Zoltánnak köszönhető, hogy a honvédő háború alatt sokan csak az ő bemondói munkájuk révén értesülhettek családtagjaik hogylétéről. Ezek az idők szerencsére elmúltak, de még ma is ők készítik az Eszéki Rádió hétvégi adását. Békés nyugdíjas éveit betegség árnyékolta be, de sikerült leküzdenie a rákot is, és most a legnagyobb öröm számára családja és két unokája.
Szabó Ilonka a vajdasági Torzsán (Savino Selo) született 1951-ben. Az általános iskolát Kúlán végezte el, majd a szabadkai tanítóképzőben szerzett diplomát.
– Merki Ferenc hathatós munkájának köszönhetően Szentlászlón is bevezették az anyanyelvápolást, tanítói pályafutásom kezdetén pedig még a negyedik osztályig magyarul folyt itt az oktatás, így itt kaptam meg első munkámat, az osztálytanítóit. Nagyon szerettem ezt az időszakot, nagyon jó volt azokkal a gyerekekkel dolgozni, a szülőkre is mindig számíthattam. A szentlászlóiak tájszólása volt eleinte nagyon szokatlan, ugyanakkor érdekes is számomra, nagyon sokszor nem értettem, hogy mit mondanak a gyerekek, de idővel megtanultam a nyelvjárásukat – meséli Ilonka, aki öt évet dolgozott osztálytanítóként, majd azt mondja, már akkor nagy gondot jelentett a gyereklétszám-csökkenés, hiába tettek meg minden tőlük telhetőt a pedagógusok: összevonták a magyar osztályokat, így őrá már nem volt szükség.
Persze munka nélkül nem maradhatott, így az óvodába került, ott tulajdonképpen az iskolaelőkészítő program vezetője volt. Időközben férjhez ment és Eszékre költöztek, így nap mint nap utaznia kellett, ezért nagyon sajnálta ugyan, de végül elvállalt egy állást egy eszéki általános iskolában, ahol nyugdíjazásáig dolgozott.
Máig azt tartja, hogy egy kis létszámú osztályban sokkal könnyebb dolgozni, mert sokkal több idő jut egy-egy gyerekre. Például a problémásabb gyerekekre is jobban oda tudnak figyelni.
– A családias légkör fontosságát pedig nem is kell külön ecsetelni. És ilyenkor sokkal közvetlenebb a kapcsolatunk a gyerekek családjával is. Mivel pályám nagy részét nagylétszámú iskolában töltöttem, de megismerhettem a falusi kis osztályok világát is, így valóban saját tapasztalatomból állíthatom, hogy a diákok akkor kapnak a legtöbbet, ha kis osztályokban tanulnak – mondja Ilonka.
Húsz éve a magyar adás külső munkatársa
Az oktatás mellett nagy szerepet játszik a rádiózás az életében. Férjével húsz éve készítik az eszéki rádió magyar adásának hétvégi műsorát.
Az Eszéki Rádió megalakulásának első napján, 1945. április 15-én már szolgáltatott magyar híreket. A folyamatos magyar műsor csak később indult meg, akkor is változó rendszerességgel. 1954-től már napi 15 perces hírműsort sugároztak magyar nyelven. Ma naponta mindössze 30 perces a magyar adás, ez elsősorban hírműsor-jellegű. A hétvégi adás különbözik a hétköznapitól, mégpedig abban, hogy ilyenkor nincsenek hírek, a műsor riportokkal tarkított, zenés jellegűvé vált.
– Rádiózni a horvátországi magyar emberek, az általuk lakott települések miatt szeretek, amelyek mindegyikében megfordultunk, és megkeresésünkkel, a velük készült beszélgetésekkel erősítettük bennük azt az érzést, hogy fontos, amit csinálnak, és ily módon hozzájárultunk ahhoz, hogy őrizzék magyarságukat – mondja.
A rádiózásba egy igyencsak nehéz időszakban csöppentek bele, vagyis a honvédő háború első éveiben, és szakmai tapasztalattal sem rendelkeztek akkor még. Az eszéki rádió magyar adása akkoriban egyfajta missziós szerepet töltött be, hiszen az éteren keresztül közvetítette a szétszakadt családok üzeneteit, és reményt sugárzott a megszállt területeken maradtaknak.
– Nagyon nehéz időszak volt ez, szomorúan hallgattuk a sok-sok üzenetet, amelyeket igyekeztünk leadni a műsorban, mert tudtuk, hogy sokan csak így tarthatták szeretteikkel a kapcsolatot – teszi hozzá Ilonka.
A rádiózás számukra nem munka, hanem hivatás, amely még ma is fontos szerepet játszik az életükben. Ma már ő és férje is nyugdíjasok, nemrég ünnepelték 40. házassági évfordulójukat. Ilonka nyugdíjas éveit csupán betegsége árnyékolja be, de túl van a műtéten és a kemoterápián, sikerült legyőznie a rákot. Nagyon büszke a gyerekeire, fia az egyetemen oktat, lánya jogász, két szép unokája van, akik most a legnagyobb örömöt jelentik a számára.
{fcomments}
