Éllő Zoltán citerajátékát már több ízben is sokan hallhatták. Az elmúlt időszakban két táborban is részt vett. Oktatói segítséggel sajátította el az alapokat, majd pedig autodidakta módon fejlesztette a tudását.
A citera egy hagyományos magyar népi hangszer, amely különösen népszerű Közép- és Kelet-Európában. Eredete az ókorig nyúlik vissza, de modern formája és használata az elmúlt évszázadok során fejlődött ki. Fontos szerepet játszik a magyar népzenei hagyományokban. Gyakran szerepel néptánccsoportok zenei kíséretében, népzenei együttesekben és hagyományőrző rendezvényeken. A modern zenei irányzatok is felfedezték maguknak. A citera tehát egy gazdag múlttal és kulturális jelentőséggel bíró hangszer, amely napjainkban is fontos szerepet tölt be a magyar zenei életben.
A véletlennek köszönheti a hangszer iránti szenvedélyét
Éllő Zoltán szüleivel együtt čakovci otthonukban fogad bennünket. A magyar család nagy hangsúlyt helyez a nemzeti hagyományok őrzésére, és anyanyelvükön beszélnek egymással. Zolika nyolc évig táncolt a helyi néptáncegyüttesben, innen a zenei kapcsolódás.
– Hat évvel ezelőtt a Vukovári Magyarok Egyesületébe egy pályázatnak köszönhetően érkeztek oktatók, akik különféle, a magyar zenei hagyományokban használt hangszereket mutattak be, amelyeket ki is lehetett próbálni. Akkor tetszett meg nekem a citera, és elkezdtem tanulni a megszólaltatását. Ez egy különleges hangszer, és mindent el lehet játszani rajta, akár modern zenét is. Most már azt mondhatom, hogy valóban jó vagyok a hangszer megszólaltatásában. Minden nap szoktam citerázni, az iskolai kötelezettségektől függ a rá fordított idő – mondta a fiatal citerás.
Türelem, kitartás és a zene szeretete
Zoltán az eszéki magyar iskolaközpont gimnáziumában tanul, a harmadik osztályt fejezte be júniusban. A különböző iskolai műsorok állandó szereplője, és a tanintézmény kórusának is tagja. Egyelőre a citerázásra még kedvtelésként tekint, és a kortársainak is tetszik az, amit csinál. Nemrég két táborban is részt vett.
– Részt vettem egy citeratáborban a Kaposvár melletti Szennán, amely öt napig tartott. Elsősorban somogyi dalokat tanultam. Emellett furulyán, dudán való zenélést és táncot is tanulhattunk. Ezt követően a Magyarságismereti Mozgótáboron voltam, Miskolcon gyűltek össze felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki fiatalok, ott 12 napon keresztül ismerkedtünk egymás közösségeivel és Magyarországgal. Számomra az, hogy magyar vagyok, a létezésem alapja. Magyarul beszélek, magyar zenét muzsikálok, magyar hangszeren játszom – hangsúlyozza Zoltán.
Zolitól megtudtuk, hogy mint minden új készség elsajátításánál, a citerázásnál is fontos a türelem, és sok gyakorlást is igényel. Az elején őt is tanár oktatta, ezt követően pedig már autodidakta módon tanult. A dalokat hallás alapján tanulja meg, őstehetségnek számít, hiszen kottát nem tud olvasni.
A citera és a néptánc egyaránt közel áll a szívéhez
Amikor arról kérdeztük Zoltánt, hogy a néptánc vagy a citera áll-e közelebb a szívéhez, egy pillanatra elgondolkozott. Elmondta, hogy amíg citerázik, addig nem tud táncolni, és amikor táncol, nem tud citerázni. Mindkettő közel áll a szívéhez. Már hat éve citerázik, hallás után szinte mindent megtanul. Viszont tulajdonképpen a táncon nőtt fel, ezért nehéz elválasztania egymástól a két művészeti ágat. Tervei szerint az érettségit követően Magyarországon folytatja majd a tanulmányait, és mindenképpen tanárként képzeli el a jövőjét. Kétsége sincs afelől, hogy a hagyományápolás továbbra is az élete szerves része fog maradni.
