Autonómia helyett autokrácia

205

Elgondolkodtak-e azon, hogy milyen intézményeink vannak nekünk, horvátországi magyaroknak? Tulajdonképpen semmilyenek. Nincs önálló tévéstúdiónk, sem független lap- és könyvkiadónk, sem diákotthonunk, sem intézményszerűen működő színtársulatunk (van a felsoroltak között olyan, amiből a magyarországi horvátoknak kettő is van, ami ellen természetesen semmi kifogásunk, sőt). Vannak viszont magyar tannyelvű iskoláink, amelyek működésébe – az elmúlt évek tapasztalatai alapján állítható ez – nincs beleszólásunk. Az itteni magyarság nem szólhat bele sem ezen intézmények működtetésébe, sem pedig a kulturális autonómiára szánt anyagiak elosztásba. Az ernyőszervezetek még saját tagszervezeteik között sem oszthatják el saját belátásuk szerint a megítélt pénzeszközöket, a Kisebbségi Tanács ezt a jogot magának tartja fenn. De miről is szól a kulturális autonómia? Azt a jogot jelenti, hogy egy közösség a kulturális identitását kifejező/őrző, az állam által fenntartott intézményekkel rendelkezzen, és ezek működésével kapcsolatban döntéshozatali jogosítványokkal legyen felruházva. És mi az autokrácia? Az autokrácia (magyarul: egyeduralom, önkényuralom) olyan döntéshozó forma, amelyben a politikai hatalom egésze egyetlen személy (vagy személyek kis, zárt csoportja) kezében összpontosul.

S akkor hadd említsek néhányat egy autokrata döntései közül.

A mindenkori horvát miniszter nevezi ki a HMOMK igazgatóját. Még akkor is, ha ellene mind a dolgozók, mind a szülők hetekig tüntetnek. Akkor is, ha az iskolabizottság másképp döntött.

De ennek van egy „fordított” változata is. Nemrég a vörösmarti tanintézmény iskolabizottságának döntését megvétózta a miniszter, és meghiúsította Andócsi János kinevezését azzal a kifogással, hogy az említett jelölt magára szavazott. Hát bizony ilyen bárhol előfordulhat, egy demokratikus rendszerben joga van ehhez!

Nemrég a zágrábi Kisebbségi Tanács olyan döntést hozott, hogy megszünteteti 13 olyan szervezet és kultúregyesület finanszírozását, amelyek közül számos több évtizede tevékenykedik a magyar művelődés, nyelv és hagyományok ápolása terén. Hogy miért? Mert a 16 tagú Kisebbségi Tanács egyetlen magyar tagja, a mindenkori magyar parlamenti képviselő, jelen esetben Sója Dénes azt mondta, hogy ez így legyen. Vajon ez mi, ha nem egyeduralom, autokrácia?

Nézzük meg, mi van az újonnan létrehozott intézményünkkel, amely a kulturális autonómia egyik szegmensét jelenthette volna.

A HMDK 1997-ben létrehozta a HunCro Kft., kizárólag tájékoztatás és könyvkiadás céljából, amely aztán éveken keresztül ellátta ezt a feladatot, szakmai elismerést víva ki magának belföldön és külföldön egyaránt. De mivel a társasági forma – a kft. – már nem felel meg az elvárásoknak és a tanács új alapszabályának, amiről tavaly júniusban értesítettek is bennünket, ezért mi, a Kisebbségi Tanáccsal, annak elnökével konzultálva, a módosult jogszabályok szerint idén létrehoztuk a Media Hungarica Lap- és Könyvkiadó Intézményt, amelynek a tevékenységi köre azonos a HunCro-éval. Magától értetődik, hogy az újdonsült intézmény átvette a HunCro alkalmazottait, az évek során felhalmozott vagyontárgyait (számítógépek, autó, kamerák stb.) és természetesen kötelezettségeit is.

Ki tudja, hogy ezúttal milyen megfontolásból, a Kisebbségi Tanács mégsem engedélyezi, hogy a MEDIA HUNGARICA intézményként tovább folytassa azt a kiadói tevékenységet, amelyet jogelődje 15 évig végzett! Az egészet visszakényszeríti a HMDK-ba, vagyis mostantól tulajdonképpen mint „kultúregyesület” működhetünk tovább. Tehát a Képes Újságot a HMDK adja ki a továbbiakban, és amikor ezeket a sorokat írom, mi már a HMDK alkalmazottai vagyunk.

A Tanács azt kifogásolta, hogy az intézmény nem önállóan jelentkezett a tavaly kiírt pályázatra. Ahhoz, hogy bejegyezzenek egy intézményt, minimum hat hónap átfutási idő kell, tehát semmiképpen sem volt lehetséges, hogy novemberben jelentkezzünk a pályázatra. De ha sikerült is volna, a levélben ott áll a következő kifogás: nem működünk legalább 24 hónapja! Puff neki! Tehát nincs fikarcnyi jóindulat sem, ugyanis a napnál is világosabb, hogy itt jogutódlásról és folyamatosságról van szó! A válasz egyszerűen nem. Mert nem felelünk meg a Tanács metodológiájának. Ugyanakkor legalább két olyan, anyagi támogatásban részesülő MESZ-es szervezetről tudunk (halkan jegyzem meg, ilyent három személy is megalakíthat két nap alatt), amelyek csak tavaly jöttek létre! Rájuk már megint nem ugyanúgy vonatkozik a Tanács metodológiája, mint a HMDK-ra?

Ott aligha beszélhetünk kulturális autonómiáról, ahol a meglevő, rendkívül egysíkú (csak iskolák) intézményrendszert is időről időre „megerőszakolja” egy autokrata, az újabbak „üzembe helyezésére” irányuló kísérleteket pedig elkaszálja a politika, ezúttal a mindenható Kisebbségi Tanács.

Hogy ennek az országnak az egyik nemzeti közössége az adott kisebbség parlamenti képviselőjétől függjön, aki egyeduralmat gyakorol mindenek fölött, se nem logikus, se nem etikus, de főleg nem demokratikus!