Ez már a tavasz hónapja, ám időjárása meg-megtréfálja az embereket. Népünk ezért is mondja a kiszámíthatatlanul viselkedőre, hogy bolondos, mint az április. Ács Gedeon is azt írta: „Nálunk… bolondok napja” a hó első napja (Ács 1857. 84.).
Tizenkettedikén van Hugó napja. Időjárásjelző dátum: amilyen e nap időjárása, negyven napig ellentétes időjárásra kell számítani. E tájban kezdődik a húsvéti ünnepkör is, amikor a kereszténység Jézus feltámadását ünnepli. A jeles nap előtt levő vasárnapon az egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg. A hiedelem szerint barkócát nem szabad bevinni a házba virágvasárnap előtt, mert abban az évben nem kelnek ki a kiscsirkék. A kálvini tanítás szerint Krisztus kereszthalála már meghozta a megváltást, s ezért a református egyház nagypénteket, a húsvétvasárnapot megelőző második napot tekinti legnagyobb ünnepének (Bálint 1976. 221.). A múlt század elején a drávaszögi kálvinista falvakban böjtöltek, mákos csíktésztát ettek, s nagypénteken „Szokásban volt régebben e napon valakit egy kis fizetségért önként ajánlkozót keresztre kötözni, s föl és alá hordani az utcákon, a nézők gúnyjai és szidalmai közt, mert – mondanák – ekként szenvedett Urunk Jézus Krisztus is” (Ács 1857. 84.).
Húsvét másnapja, húsvéthétfő a fiatalok ünnepe volt. A locsolkodási szokásairól, amely igazán csak a katolikus lakosság körében honosodott meg, vált ismertté: „Nálunk húsvét hétfőjén szokás lyányokat locsolni… A tavaszi esők után, melyeket a magyar köznép aranyesőknek nevez, szebben virágzik a természet. Az ifjú vizet hint kedvesére, „rózsájára, hogy az szebben viruljon az ő számára” (Ács 1857. 85.). Laskón a szokást így beszélték el: „Húsvétkor öntözni mentek a fiúk, hogy frissebbek legyenek a lányok. Ezért főtt sonkát kaptak, főtt kolbászt meg piros tojást, inni még piros bort, hogy piros arcú légyen a nagylány, akit megöntöznek. A gyerekek is piros tojást meg aprópénzt kaptak. A legények friss vízzel öntöztek, a gyerekek szagos vízzel. A fiúk mindég húsvét másnapján mentek öntözni vagy locsolni. A lányok, hogy visszaadják a fiúknak, amit ők kaptak, ők még húsvét harmadnapján mentek a fiúkhoz, csak ők nem kaptak érte semit.”
A régiek kalendáriumaikban Szent Györgyről nevezték el e hónapot. A nép eredeti görög jelentése a termőföldet megmunkáló emberrel, a földmívelővel, a gazdálkodóval állt összefüggésben. A korai középkorban más színezetű háttér kezdett kapcsolódni a névhez: elsősorban Georgiosz nevű görög származású katonatisztnek állított emléket, aki vértanúságot halt keresztény hitéért. A keresztes háborúk idejéből a névhez másik legenda is hozzátapadt. Szent György lovag a sárkány megölésével megmenti Szent Margit királyleány életét, akit áldozatul szántak. A lovag tette egyben azt az értelmezést is segített elterjeszteni, hogy a sárkány megölése jelképesen a gonosz, a rossz megsemmisítését is jelentette. Az a hiedelem járta, ha április 24-e, Szent György-nap előtt szólalnak meg a békák, akkor korán beköszönt a jó idő. Ahány nappal előbb hallatszik a hangjuk, annyival hamarabb lesz dér Szent Mihály (szept. 29.) napja előtt. Laskón ezen a napon tartották az első tavaszi vásárt. Úgy vélték, hogy dinnyét, uborkát a laskai vásár napján kell vetni, hogy sok teremjen belőle. A másik hiedelem szerint Szent György napja előtt nem szoktak ágyneműt, párnát, dunyhát, se más ruhát a szekrényből kirakni szellőztetni, mert a családban beteg lesz valaki abban az évben.
(Forrás: Lábadi Károly: DRÁVASZÖGI NÉPI KALENDÁRIUM)