Végre eljött az évi szabadság ideje! Nóra és Viktor már három éve házasok, de még eddig nem tudtak együtt elmenni nyaralni. Most sem terveztek semmi különöset, inkább annak örültek, hogy fellélegezhetnek egy kicsit a hőségben, és nyugodt pihenőnapok következnek.
De az anyósáék felajánlották, hogy nyaraljanak együtt, és majd ők állják a költségeket is. Jó ötletnek tűnt: így nem fognak sokat költeni, a szülőkkel pedig nagyon jó a kapcsolatuk.
Elérkezett az indulás ideje. A mama persze az anyósülést foglalta el, Nóra és az apósa pedig kényelmesen elhelyezkedtek hátul. Papa végigaludta az utat. Mama pedig először is nem engedte bekapcsolni a klímát, mert „az neki megárt”. Pokoli meleg volt, de ezt még tetézte, hogy a mama állandóan pánikolt. – Ne vezess gyorsan! Ne előzz!
Nórát kiverte a veríték, de Viktor annál nyugodtabb volt.
Nyolcórás út után Nóra alig várta, hogy kiszálljon az autóból. Elgémberedett lábai alig tudták elvinni az olcsó apartmanig.
Az anyósék a tévével felszerelt hálószobát választották. Nóráéknak a nappali jutott két heverővel. Így is jó – gondolták, mégiscsak a szülők költségén nyaralhatnak.
Még a tengerpartra sem sétálhattak le, mert anyósék csendes pihenőt javasoltak. Hosszú volt az út…
Nóra már éhes is volt, az úton egy-egy szendvicset fogyasztottak el. Ki is nézte magának a kisvendéglőt, ahonnan ínycsiklandó illatok csalogatták a vendégeket.
„Nem megyünk sehova! Van konyha.” Anyósa a pihenés után már neki is állt vacsorát készíteni. Persze Nórának is ki kellett vennie a részét a munkából: pucolta a krumplit, majd megterített.
Mégis jobbak a hazai ízek, de Nóra nem gondolta, hogy a nyaralás alatt az anyóssal fogja tölteni az idejét a konyhában.
Viktor és az apja persze lejutottak a partra, Nóra pedig vitte nekik a hűtött sört – csak néhány percet időzhetett a férjénél, mert már kész is volt az ebéd, mindennap percnyi pontossággal.
Mire elmosogatott, rendet tett, ahhoz sem volt kedve, hogy belógassa a lábát a vízbe.
Az egyik nap végre sikerült felvennie a bikinijét, úgy vágyott már egy kis napozásra. Anyósa ámulva nézett rá, és gyorsan köréje tekert egy törölközőt. – Csak nem így akarsz strandolni? – kérdezte felháborodva.
Nóra tudta, hogy nem éppen tökéletes az alakja, de hát voltak nála „bátrabb” fürdőzők is, akik nem törődtek más véleményével. Nagyon rosszul érezte magát, de azzal vigasztalódott, hogy majd egy esti séta Viktorral elfeledteti vele a napközbeni, az anyós miatti kellemetlenségeket. A sétából sem lett semmi, „este már nem kell mászkálni…” Viktor pedig, mint a szófogadó kisfiú, nem mondott ellent az anyjának.
Nóra nem ilyennek képzelte a nyaralást. Arra volt csak jó, hogy most igazán kiismerte Viktort és az anyósát. Ha tovább tartott volna a tengerparti együttlét, biztosan válás lett volna a vége.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
