Anikóék évek óta nem voltak nyaralni. Jöttek a gyerekek egymás után, nem lehetett elindulni velük egy önfeledt kikapcsolódásra. Aztán mint minden nőnek, ott motoszkált a fejében, hogy hogyan is strandoljon, de legfőképpen az, mit is vegyen föl.
Anikó három gyereket szült, és mindig is küzdött a kilókkal. A gyerekek születése után egyre több plusz maradt rajta, amit nem tudott leadni.
Örömmel vette tudomásul, hogy ez a férjét egyáltalán nem zavarta. Úgy szerette, ahogy volt. Ez önbizalommal töltötte el. Miért is kéne takargatnia a testét a strandon? Igen, lehet, hogy a bikini nem úgy áll rajta, mint tizennyolc éves korában, de ez egyáltalán nem számít.
Mindegyik terhessége nyomot hagyott a testén. Nemcsak csíkok lettek a hasán, hanem nagyon meg is ereszkedett a bőre. Nem szép látvány, tudta ezt Anikó is. Ráadásul „úszógumija” is lett. Régebben nagyon szégyellte, nem is kívánkozott a strandra menni.
Most azonban vett egy nagy levegőt, és azt mondta, hogy ezt így nem csinálhatja tovább, hogy az anyatest miatt a gyerekeit megfosztja a strandolás örömétől. Anyuka vagyok! – mondogatta magában -, és ez a világ legcsodálatosabb dolga…
Elment és vett egy tűzpiros bikinit. Azért ügyelt arra, hogy kellőképpen takarjon. Büszkén vonult végig a strandon a családjával, nem törődve másokkal. Amikor látta, hogy férje is önfeledten homokozik a csemetéivel, tudta, hogy ők egy olyan család, ami felér a világ minden kincsével.
Anyatestével ott őrködött felettük, és élvezte, ahogy a nap melegíti a hasát.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
