A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatói ismét terepre indultak – ezúttal a Drávaszög és Szlavónia magyar nyelvszigeteit járták be, hogy első kézből gyűjtsenek adatokat a helyi nyelvhasználatról, és személyesen is megtapasztalják a nyelvjárások élő erejét.
Az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszéke évtizedek óta szervez nyelvjárásgyűjtő terepgyakorlatokat a magyar nyelvterület legkülönbözőbb vidékeire. A cél: az élő nyelv kutatása – nem könyvekből, hanem emberektől. A tanszék hallgatói és oktatói ezúttal Horvátország magyarok lakta falvai közül kerestek fel néhányat, hogy dokumentálják és elemezzék a nyelvhasználat helyi sajátosságait. Az út első állomása Kopács volt, ahol Ruzsicska Ilona óvónő segítségével több helyi adatközlővel készültek beszélgetések. Az interjúk során nemcsak a nyelvjárásról, hanem az ott lakók életéről, szokásairól is képet kaptak a hallgatók, és betekintést nyertek a Kopácsi-rét világába is. Az éjszakai szállás Eszéken volt, így a diákok a város hangulatát, kulturális környezetét is megtapasztalhatták.
A következő napon három további település következett: Kórógy, Szentlászló és Haraszti. Ezek a falvak nemcsak történetükkel, hanem nyelvi kincseikkel is kiemelkednek az „átlagból”.
– A hallgatók csoportokra osztva beszélgettek főként idősebb helyiekkel, akik készségesen meséltek helynevekről, a magyar-horvát kétnyelvűségről, nyelvjárási jelenségekről. A kórógyi kettőshangzók, a haraszti rövid mássalhangzós ejtés, valamint a ritka tájszavak mind-mind különleges adatokkal gazdagították a gyűjtést. A terepmunka végén Kórógyon szakmai megbeszélésre és egy közös vacsorára is sor került. A tereplátogatás szervezésében és az interjúalanyok megtalálásában nagy segítséget nyújtott Csiszár Norbert – tudtuk meg dr. Bárth János egyetemi adjunktustól, a gyűjtés vezetőjétől.
A nyelvjáráskutatás nem csupán tudományos munka, hanem élő kapcsolatépítés is a magyar nyelv közösségei között. Bár az adatközlőket és a hallgatókat generációk választják el, a nyelv és az érdeklődés mégis közös nevezőre hozza őket. A terepgyakorlat nemcsak új ismereteket ad, hanem olyan tapasztalatokat is, amelyek a tantermeken túlmutatnak – és amelyekhez hasonlókat csak ott, a helyszínen lehet megszerezni.
