A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége április 6-i jubileumi díszülésén két személyt tüntetett ki Ács Gedeon Életműdíjjal. A méltatások után Jakab Sándor, a HMDK elnöke nyújtotta át a díjazottaknak az okleveleket: id. Ádám Jenőnek és dr. Sičajmov Ibolyának, aki édesapja, Major István nevében vehette át a díjat.
Id. Ádám Jenő
Idősb Ádám Jenő 1923. március 15-én született a drávaszögi Laskón, de kora gyermekkorában visszaköltöztek Sepsére, szülei szülőfalujába. Ehhez a kis drávaszögi településhez kötődik példaértékű életútja, amely nevét ismertté tette azok körében is, akik vele személyesen soha sem találkozhattak.
Ifjúkorától kezdve magyar közösségünk megbecsült, nagytekintélyű képviselője.
Harminc éven keresztül volt Sepse polgármestere, tizenhat éven át tagja az akkori Baranyai Járási Közgyűlésnek.
Magyarságát mindig, a legnehezebb időkben is bátran vállalva ösztönzője szűkebb és tágabb környezete minden olyan kezdeményezésének, amely horvátországi magyarságunk megmaradását, identitástudatának elmélyítését, fejlesztését szolgálta.
A Drávaszög népi hagyományainak őrzője, ének-zenei értékeinek gyűjtője és avatott előadója, a sepsei első világháborús turulmadaras emlékmű újraálmodója.
A Magyarok Világszövetségének volt elnökségi tagja, a Határokon Túli Magyarságért Alapítványnak pedig a mai napig kurátora.
Közéleti tevékenységéért több elismerésben részesült, többek között: a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány Nemzetért Díj kitüntetettje, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa, amelyekhez e szerény életműdíj is csatlakozik, amellyel a HMDK szeretné megköszönni id. Ádám Jenő támogatását, áldozatos, a mának és a jövőnek is példaként szolgáló, magyarságmentő tevékenységét.
Major István
(1935-1995)
Major István 1935-ben született Újbezdánban. Iskoláit szülőfalujában kezdte, a pélmonostori középiskolában folytatta, majd beiratkozott az eszéki tanítóképzőbe, ahol 1953-ban végzett. Két évet a vörösmarti diákotthonban nevelőként, majd a sorkatonai szolgálat után a pélmonostori szakmunkásképzőben dolgozott. Ambíciói azonban továbbtanulásra ösztönözték. Megszerezte a tornatanári oklevelet, később pedig a rijekai egyetemen a magiszteri fokozatot a pedagógia szakon.
Rendkívüli aktivitás és közéleti szerepvállalás jellemezte. A Horvátországi Magyarok Szövetségének elnökségi tagja, alelnöke és elnöke is volt. A pélmonostori kézilabdacsapat alapítójaként tartják számon a drávaszögi kisvárosban.
A pélmonostori középiskolai központ iskolapedagógusaként évekig azon fáradozott, hogy magyar osztály, majd magyar tagozat indulhasson. Erőfeszítéseit siker koronázta, és 1973-ban megkezdődött a horvát-szerb tannyelvű középiskola keretei között a magyar gimnáziumi oktatás. Néhány év múlva az ezernél is több diákot számláló oktatási intézmény igazgatójává választották. Kiemelkedő szakmai és társadalmi tevékenységéért már életében számos rangos díjjal, elismeréssel jutalmazták.
Igazgatóként, befolyásos emberként sok nemzettársának segített, állást szerzett, kenyérhez juttatta. Optimizmusát még az embert próbáló időkben sem veszítette el. Korai halálával a horvátországi magyarságot pótolhatatlan veszteség érte.
Ács Gedeon (Bellye, 1819-1887, Csúza)
Református lelkész, a Drávaszög XIX. századi népéletének tudós megfigyelője és leírója, naplóvivő. Lelkészi tevékenységét édesapja mellett kezdte Laskón. Rokonszervezett a 48-as eszmékkel, a szabadságharc bukása után csatlakozott Kossuth Lajoshoz, akit Kis-Ázsiába is elkísért, a kormányzó tábori lelkésze lett, majd pedig Törökországból Amerikába költözött. 1861-ben visszatért szülőföldjére, Csúzára, ahol haláláig lelkészkedett. Közéleti ember volt, olvasóegyleteket, olvasóköröket alapított.
A DÍJ
A díjat a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége 1997-ben Vinkovciban tartott közgyűlésén alapította, amelyet azoknak ítélnek oda, akik kiemelkedően sokat tesznek/tettek a horvátországi magyarságért.
1997-ben a díjat megkapták:
Apró Mátyás,
Apró György,
Kettős János,
Sándorka Bálint.
Díjazottak 2008-ban:
Becze Illyés,
Keresztes Árpád,
Ognjenović Kettős Zsuzsanna,
Reppmann Dékány Zsuzsanna,
Szloboda János (posztumusz),
Vass Zoltán (posztumusz).
