A csúzai Pinkert Edina eddigi tizennyolc életévéből tizennégy telt el a hegedülés jegyében. Óvodás korában ismerkedett meg a hangszerrel, a zenetanulás meghatározta általános és középiskolai éveit, ősztől pedig a budapesti zeneakadémia hallgatója lesz. Nagy álma, hogy egyszer egy szimfonikus zenekar tagjaként járja be a világot, és minél több embernek átadja azt az örömöt, amit ő is érez zenélés közben.
A zenetanulás hosszadalmas folyamat, a tehetséget érdemes korán észrevenniük a szülőknek a gyerekeknél, és minél előbb zeneiskolába íratni őket, ha szeretnék, hogy kibontakozhasson.
Edina esetében nem volt szükség a szülők unszolására, sőt, maga volt az, aki kifejezte élénk érdeklődését a hegedű iránt, már négyévesen.
Sorsdöntő napja, amikor a mohácsi zeneiskolába új tanárok érkeztek, és édesanyja elvitte a bemutatkozó koncertjükre.
– Kezdés előtt néhány perccel láttam, ahogy egy fiatal nő valamilyen hangszert nagyon „nyúz”. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, miben buzgólkodik, és egyáltalán mi az, amit húzogat. Mondta, hogy egy hegedű, és behangolja, hogy szép tisztán tudjon játszani rajta. Annyira megtetszett, hogy a koncert végén azt mondtam anyukámnak, én is hegedülni akarok. Pár hónapig a csellóval is próbát tettem, de tudtam, hogy a hegedű a nekem való – emlékezett vissza Edina a kezdetekre.
Még ebben az évben beíratták a zeneiskolába. Az akkor még óvodás kislány szenvedélyesen belevetette magát a hegedülés tanulásába, már akkor is rajongott a vonós hangszerért, és amit szeret az ember, az nem esik nehezére. Ilyen fiatalon hegedült a csúzai református paplakban, sokan emlékeznek rá még ma is, akik ott voltak azon a karácsonyi ünnepélyen. A gyakorláshoz persze nem mindig volt kedve, de ezek az időszakok nem tartottak sokáig. Mohácson kilenc évig járt zeneiskolába.
– Nem is tudom pontosan, mikor döntöttem el, hogy ezzel akarok foglalkozni. Csak úgy kialakult. Rengeteg versenyen, koncerten játszottam kisebb-nagyobb sikerrel az általános iskolában. A középiskolai évek inkább a gyakorlásról és a vizsgákról szóltak, mint versenyekről és koncertekről – mondta Edina.
Az iskolában nagy hatással volt rá a szimfonikus zenekar
Az elmúlt négy év folyamán Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban mélyítette el zenetudását. Rengeteget kellett tanulnia és gyakorolnia ebben az iskolában, ahova szinte csak olyanok jelentkeznek, akik zenészként akarnak megélni a későbbiekben. Az iskola szimfonikus zenekarában játszott három évig, számos koncerten és versenyen vettek részt.
– Itt jöttem rá, hogy zenekarban akarok dolgozni, így akarom leélni az életem – mondta Edina.
Az iskolában elsősorban komolyzenével foglalkoznak, de van dzessz és népzenei szakirány is. Edina néha, egy-egy koncert erejéig besegített a dzsessz-zenekarokba is, de neki a komolyzene a fő útirány. Kedvenc zeneszerzője a cseh származású Antonin Dvorák, szinte a teljes életművéért rajong.
„Mindent vagy semmit” alapon csak a zeneakadémi-ára jelentkezett, sikerrel
Amikor elérkezett az egyetemválasztás ideje, Edina egyetlen helyre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre jelentkezett. A felvételi során hangszeres készségeiket, illetve az elméleti tudásukat mérték fel. Rendkívül boldog volt, amikor nemrég megtudta, hogy felvették. Az első dolga volt, hogy körbetelefonálja a családját, szerettei legalább annyira izgultak, mint ő.
Szeptembertől a zeneakadémia hallgatója lesz, és az alapszak után a mesterképzést is szeretné elvégezni. Az egyetem után pedig megvalósítja nagy álmát.
– A diplomával sok helyen el lehet helyezkedni, csak Magyarországon kevés a lehetőség. Ezért nem kizárt, hogy valahol Nyugaton keresek munkát. Szeretnék a jövőben egy szimfonikus zenekar egyik pultjában ülni és ott „megöregedni”, bejárni a világot a zenével, és megajándékozni az embereket, hozzájárulni, hogy a közönség egy pici többlettel a lelkében menjen ki a koncertről, mint ahogy bejött – vallott elhivatottságáról Edina.
Addig még vár rá néhány, tanulással, gyakorlással és fejlődéssel teli egyetemi év. Ma még elsősorban a közönségnek játszik, ami véleménye szerint nem jó, de igyekszik „kinőni” a megfelelési kényszert.
Kérdésemre, hogy mit jelent neki a zene, azt felelte, az egyedüli út álmai megvalósításához, a szerelme, a barátja – és néha az ellensége is. Néha púp a hátán, néha pedig kirángatja a legnehezebb lelki problémákból is.
{fcomments}
