Az anya korán megözvegyült. Ötéves kisfiával vigasztalódott. A férje után kapott kis nyugdíjból nevelgette gyermekét. Szűkösen, de mindent sikerült előteremtenie, ami kellett a mindennapokhoz. Háztáji kiskertjét is művelgette, így mindig volt konyhára való is.
Önfeláldozóan taníttatta a fiút, majd amikor jó állása lett a fiatalembernek, az életkörülményeik is megváltoztak. Fia besegített a költségekbe. Most negyvenéves, és mintha szerepet cseréltek volna az édesanyjával.
És alig járt el szórakozni, barátai se nagyon voltak. Egyedül az utcabeliekkel tartotta a kapcsolatot.
Egy nap aztán tulajdonképpen elfelejtett rokontól kaptak lakodalmi meghívót. Az anya örömmel unszolta a fiát, hogy tegye tiszteletét az esküvőn. Ő már úgysem odavaló.
Lett is nagy készülődés. A legszebb öltöny került elő, ami alig volt használva. Elégedetten indította el jóképű fiát a lakodalomba.
De az ott alig ismert valakit. Kicsit feloldódott, amikor a mellette ülő lány szóba elegyedett vele. Hamarosan a táncparketten találták magukat, persze a lány kérésére. A fiút, amint a karjaiban tartotta a zenére ringó testet, különös érzés járta át. Először volt ilyen közel egy lányhoz. Kedvessége teljesen lenyűgözte.
Hajnali ötkor kéz a kézben távoztak, hazakísérte a lányt. A búcsúpuszinál megígérték, hogy nemsokára találkozni fognak.
Az anya számára kissé furcsa volt, hogy a fia azt mondta, nagyon jó volt a lakodalom, és örül, hogy ott lehetett. A lányt nem említette, de le sem tagadhatta volna, hogy valami megváltozott.
Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy a rendszeres találkozások után a fiú elhatározza, hazaviszi bemutatni lányt.
Az anyja könnyes szemmel fogadta az ifjú párt, akiket a sors is egymásnak teremtett. Most döbbent rá, hogy ez az élet törvénye, és hogy most a fia boldogsága a legfontosabb.
Sok időbe telt, mire idáig jutottak. Soha nem zsarnokoskodott a fia felett csak azért, hogy maga mellett tartsa. Arra gondolt, hogy nyugodtan fog majd meghalni, mert tudja, hogy a gyerekét „ráhagyhatja” egy olyan nőre, aki megérdemli az ő áldott jó fiát.
A gondviselés úgy rendelte, hogy az anyaság apró hőstetteinek, az álmatlan éjszakáknak, a fizikai fáradtságnak, a szerető türelmességnek meglegyen a jutalma. A szeretet viszontszeretést váltott ki, és az anya élete végéig soha nem volt egyedül.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
