Juli szegény családban nőtt fel. Mint minden lánynak akkoriban, neki is az volt az álma, hogy jól menjen férjhez.
Amikor összejött Józsival, nem érdekelte, hogy nincs neki lakása, se autója, csak egy jól fizető munkahelye. Szorgalmas, dolgos férfi volt, és Julit elkápráztatta a szerénysége.
Józsit is az anyja nevelte öt testvérével együtt. Szegénységben nőttek fel, de tisztességes, becsületes emberekké váltak.
Szerény egybekelésük után albérletbe költöztek. Nagyon szerették egymást, és ez minden nélkülözést pótolt.
Mire megszülettek a gyerekek, már a hitelből vett új házba költözhettek be. Minden új bútordarabnak tudtak örülni, és a gyerekek már színes televíziót nézhettek.
Az első nyaralásukra már saját autóval utaztak. Szorgalmuk, kitartásuk büszkeséggel töltötte el őket. Nem tartoztak senkinek, de nem is kényszerültek segítségre. Mondhatjuk, hogy felhőtlenül boldogok voltak.
Egyszer jómódú házaspárokkal voltak együtt egy étteremben. Mást sem lehetett hallani, csak a vitájukat a pénz körül. A tehetős férj kiruccanásait nehezen viselte a feleség. Luxusban éltek, mégsem voltak elégedettek. A pénz kikezdte a kapcsolatukat is. Juli, ahogy hallgatta a vitájukat, beleborzongott abba a tudatba, hogy ezeket a házaspárokat még a pénz sem boldogítja. Hálás szívvel gondolt Józsira, aki szorgalmas munkájával szerény, de boldog életet biztosított nekik. Tudta, hogy jól választott. Ő sem vágyott fényűzésre, megelégedett azzal, amit önerőből szereztek.
Tisztában voltak azzal, hogy az őszinte kapcsolatot nem pótolhatja a jómód, a pénz. Jobban becsülték egymást, mint a pénzt, hiszen tudták, hogy az nem mindig boldogít.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
