Újbezdánban 60 év után először tartottak magyar nyelvű szentmisét, amelyet a település frissen kinevezett plébánosa celebrált. A vörösmarti, magyar származású papot, Kirchófer Róbertet augusztus 15-én Marin Srakić püspök úr határozatával nevezték ki a petárdai plébániába. Itt beszélgettünk az ifjú plébánossal a papi pályáról, az elhivatottságról és a közösségépítő szerepről.
Egy mérnöktől, egy orvostól ritkábban szokás megkérdezni, miért választották a szakmájukat, egy pap esetében ez mégiscsak más, hiszen ez a pálya olyan áldozatos küldetés, amit ma egyre kevesebben választanak. Kirchófer Róbert vallásos családból származik, a vallás meghatározó volt az életében, gyermekkorától kezdve rendszeresen eljárt a szentmisékre, a hittanórákra és ministrált is.
– Hetedik osztályos voltam, amikor egy hang megszólalt bennem, azt mondta: „Róbert, kövess!” Nagyon furcsán éreztem magam, ezért azonnal felkerestem a plébánost, ő pedig közölte velem, hogy Krisztus szava volt az, amit hallottam. De szerinte még túl fiatal vagyok a papi pályához, ehhez az erőpróbához, úgyhogy jól gondoljam végig elhatározásomat, mielőtt döntök. Tudnom kell, hogy ha kitartok döntésem mellett, az azzal is jár, hogy el kell hagynom a családomat, vagyis sokat fogom nélkülözni szeretteimet. Az általános iskola befejezése után úgy döntöttem, jelentkeztem Zágrábba a kisszemináriumra. Úgy érzem, hogy mindig is élt bennem az indíttatás, hiszen jólesett, ha a templomban lehettem, vonzónak találtam mindazt, ami a papi pályához tartozik. Éreztem az isteni hívást, olyan érzés, olyan jelenség volt az bennem, amire nem lehet egyszerű köznapi, fizikai magyarázatot találni – meséli Róbert.
Szülei és barátai eleinte kissé furcsállották és nemigen vették komolyan az elhatározását, de miután látták elhivatottságát, természetesen támogatták.
2010-ben szentelték pappá
Négy évig tanult Zágrábban, majd hat éven át készült hivatására Diakováron, a đakovói Katolikus Hittudományi Karon. 2009-ben szentelték fel diakónusnak, majd rá egy évre, Szent Péter-Pálkor Marin Srakić püspök pappá szentelte. Két évig az eszéki Szent József-templomban volt káplán. Ami tulajdonképpen egy gyakornoki időnek felel meg.
– A káplán olyan egyházi személy, akit a plébánosok mellé segítségképpen nevez ki a püspök, általában olyan plébániákra, amelyekre több mint ötezer hívő lelki gondozása hárul. Káplánként általában 3-5 évet kell szolgálni ahhoz, hogy valakiből plébános lehessen. De ezt a püspök tiszte eldönteni. Engem két év káplánság után neveztek ki ide, Petárdára – teszi hozzá Róbert, Petárda, Újbezdán, Torjanci és Majske Međe település új plébánosa.
Úgy tartja, hogy ez nagyon nagy lépés és nagy kihívás is, hiszen eddig csupán segédkezett, most viszont neki egyedül kell szolgálnia 888 fős nyáját. Egyelőre ismerkedik híveivel. Petárdán hétfő kivételével mindennap tart szentmisét, vasárnap Torjancin, Újbezdánban, majd a nap zárásaként Petárdán misézik.
Magyar mise hatvan év után
Tíz évvel ezelőtt az idős Varga Géza atyán kívül nem volt magyar anyanyelvű plébános a püspökség területén, Róberttel együtt ma már három is van. Ennek köszönhetően hatvan év után Újbezdánban ismét magyar nyelven tartják a szentmisét.
– Úgy láttam, hogy nagyon örülnek az emberek és a magyar közösség, megvallom, nekem is fontos, hogy egy kicsit felfrissítsem a magyar nyelvtudásomat, ami sajnos az elmúlt évek során kissé berozsdásodott – mondja az ifjú lelkész. Nem mulasztja el hozzátenni, hogy a jó pap nemcsak egyben tartja, de folyamatosan gyarapítja is a nyáját, vagyis közösségépítő szerepe is van.
Beszélgetésünk közben Vinić János bácsi, a harangozó is bekopogtat, azt mondja, nagyon örül a fiatal magyar ajkú plébános érkezésének, mert így legalább, ha csak pár szó erejéig is, van kivel magyarul beszélgetni. Petárdán ugyanis rajta kívül már csak egy magyar család lakik. Tizenkét éve végzi a feladatát, most már a negyedik plébános mellett.
Nemcsak Újbezdánban, a többi településen is nagyon jó fogadtatásban volt része az ifjú tisztelendőnek, aki egyik fő feladatának tekinti a fiatalokkal való foglalkozást. Szerinte az iskolai hittanóra kevés ahhoz, hogy a gyerekeket valóban megérintse a hit, szívükből érezzék, hogy egy keresztény közösséghez tartoznak. Ezért több időt kell rájuk szentelni.
Egy plébánosnak az elsőrendű feladata a hit átadása, és ez több, mint a tanítás, együtt kell élnie nyájával, a híveiért kell élnie. Róbert atya tudja ezt, és a feladatára küldetésként tekint. De persze ő is „emberből van”: szabad idejében szívesen focizik, szívesen jár el kulturális rendezvényekre. Hogy mennyi időt tölt el mostani állomáshelyén, azt nem tudhatja, de azalatt, amennyit az Úr kiszab rá, szeretne lelki hasznára lenni minden embernek a közösségben.
{fcomment}
