Múlt héten annak a cikksorozatnak az első részét olvashatták, amelyben olyan horvátországi fiatalokat mutatunk be, akiknek annak ellenére, hogy felsőfokú szakképzettséggel rendelkeznek, nem sikerül elhelyezkedniük. Ezúttal a kopácsi Balog Máté környezetmérnököt kerestük meg.
Balog Máté a pécsi Pollack Mihály Műszaki Karon szerzett diplomát környezetmérnöki szakon. Ez a szak Horvátországban ismeretlen, így a diplomáját minden probléma nélkül, és különbözeti vizsgák nélkül is sikerült honosítania. Ez 2010-ben meg is történt. A szakmai képesítés számos munkakörre kiterjed, ez pedig elméletileg segíti az elhelyezkedést. A gyakorlatban azonban ez egészen másként van, hiszen a diplomás fiatalnak azóta sem sikerült állást találnia.
– Amikor szakot választottam, fontos volt, hogy műszaki terület legyen, emellett pedig tudtam, hogy a környezetvédelem kezd előtérbe kerülni, és a szakmám keresett lesz. Sajnos tévedtem, túlságosan is a rúd elé szaladtam, de nem csak én, a legtöbb évfolyamtárasam is, hiszen a végzettek közül mindössze 8-10-en találtak munkát a szakmában. Arra is gondoltam, hogy amikor Horvátország is eu-s tagállam lesz, a szabályozások miatt majd egyre nagyobb hangsúly kerül a környezetvédelemre. Rengeteg mindenről tanultunk, a természetvédelemtől kezdve az ökologián és a biológián át egészen a szennyvíztisztítási, levegőtisztítási, talajtisztítási technikákig. Éppen ezért számos helyen tudnám kamatoztatni tudásom, csak sajnos erre eddig itthon nincs igény – tudtam meg Mátétól.
Reméli, hogy az EU megoldást hoz
Magyarországon a nagyobb településeknek és a nagyobb vállalatoknak is alkalmazniuk kell környezetmérnököt, aki azért felel, hogy az adott településen vagy az adott cégnél körmyezetvédelmi szempontból minden rendben menjen.
– Úgy gondolom, hogy ha Horvátország is tagországgá válik, nálunk is hasonló lesz a helyzet, és szükség lesz szakemberekre. A magyarországi álláshirdetéseket is figyelemmel kísérem, de eddig nem jártam szerencsével. Szeretnék itthon boldogulni, de ha nem változik a helyzet, lehet, hogy kénytelen leszek külföldön állást vállalni. Ami az itthoni elhelyezkedést illeti, problémát jelent, hogy a horvát szaknyelvet kevésbé ismerem. Amit meg lehet tanulni könyvekből, már megtanultam, és úgy gondolom, hogy pár hónap szakmai körökben való eltöltése után nem lenne gond e téren sem. Ezt mindig el is mondom, ha állásra jelentkezem, de eddig még nem tudtam meggyőzni a döntéshozókat – mondja némi keserűséggel a hangjában Máté.
Tudjuk, a munkáltatóknak sokszor „konkrét elképzeléseik” vannak a leendő munkaerőt illetően, vagyis előre tudják, hogy kit fognak alkalmazni. A fiatalok pedig, szakképzettségük ellenére, szélmalomharcot vívnak ezzel az áldatlan helyzettel, ami reményeik szerint azért változni fog a csatlakozás után.
