A magyarságot illetően soha nem ismertem kompromisszumot

0
50

Legidősebb Képes-olvasónkkal már két éve is készítettünk interjút. Kovács József nemrég töltötte be egy híján századik születésnapját. Ő maga látogatott el szerkesztőségünkbe, hogy kifejezze elismerését a HMDK-nak meg Jankovics Róbertnek, és hogy támogatásáról biztosítsa a képviselőt.

Kovács József 1921-ben született, Belišćéről származik, nagy tekintélyű zsidó családból. Felmenőihez, a Gutmann építészdinasztia nevéhez fűződik az első vasútvonalak építése Eszéken, mint ahogy a vasútállomás is, amely ma is a város egyik jelképe.

Református és magyar neveltetésben részesült, rendszeresen jártak istentiszteletre a rétfalusi templomba, itt keresztelték meg, és itt is konfirmált.

Élete során vezetői beosztásban tevékenykedett szlavóniai és baranyai cégeknél, köztük a Dunav vállalatnál is. Munkájában  mindig törekvő volt, emberséges, igyekezett jó példát mutatni, hogy környezete pozitív képet alkosson a magyarokról.

A második világháború idején zsidó gyerekeket menekített a deportálás elől. Emiatt a jasenovaci koncentrációs táborba került, ahonnét másfél év után sikerült megszöknie. Az akkori hatalom a családján állt bosszút – elveszítette édesapját. 

Személyes emlékei vannak az 1956-os forradalommal kapcsolatban is. A népfelkelés leverését követő megtorlások elől sokan Jugoszláviába menekültek. Eszéken volt a menekültek egyik befogadóállomása, Józsi bácsi tolmácsként segített az itteni hatóságok és az anyaországi magyarok közötti kommunikációban.

A jóban és rosszban is bővelkedő hosszú élete során sohasem volt egyedül. Volt családja, a sors mégis úgy hozta, hogy idős korára egyedül maradt. Nincs, aki gondját viselné, a legnehezebb számára mégis a társaság hiánya.

– Mindenki meghalt már, akihez valaha kötődtem, így aggkoromra olyan sorsra jutottam, hogy nincs kivel megosztanom a történeteimet. Pedig ennyi idősen volna mit mesélnem – panaszolja helyzetét Józsi bácsi, hozzátéve, a hallása már nem a legjobb, és nehezen közlekedik, az esze viszont még a helyén van.

Fontolgatja, hogy tollat ragad és lejegyzi élete jelentős eseményeit, ami, úgy véli, érdekelhetné a horvátországi magyarokat.

– A 20. század rengeteg megpróbáltatást hozott, magyarnak sem volt könnyű lenni, én viszont mindig magyarként éltem, ebben soha nem ismertem kompromisszumot – hangsúlyozta Józsi bácsi, aki számára most is fontos, hogyan alakul kis közösségünk jövője. Úgy látja, Jankovics Róbert parlamenti képviselőnk és a HMDK tevékenysége magyarságunk érdekeit szolgálja, éppen ezért nem kérdés számára, hogy kire szavaz a választásokon.

Mi pedig reméljük, köszönthetjük még őt születésnapja alkalmából, és részletesen is megismerhetjük élettörténetét.