Újbezdán – A Kubikos Zenekar már évek óta magyar dallamokat szólaltat meg, többek között tamburán. Ám csak kevesen tudják, hogy ez a szláv zenéhez kapcsolt hangszer eredetileg magyar találmány, és a délvidéki magyarság egyik legfőbb hangszere volt egykoron.
Dudás István élete a zene. Anyai nagyapja tamburazenész volt, édesapja hegedűn játszott, így természetes volt, hogy István is hangszert tart majd a kezében. Újbezdánban mindig is voltak zenészek, a második világháborút követő években vonós zenekar működött, amelynek tagjai cimbalmosok és hegedűsök voltak. Ezt megelőzően, egészen a 40-es évekig több háztartásban is megtalálható volt a két-három húros tambura.
Elismert szakmabeliektől tanult
Dudás Istvánt az édesapja íratta be zeneiskolába, itt sajátította el az alapokat. A zombori zeneiskola bácsbezdáni tagozatán tanult, majd három-négy éven keresztül magánórákat is vett. István nagyon büszke arra, hogy neves magyarországi zeneművészektől tanulhatott. A háború azonban meghiúsította azt a tervét, hogy zenetanári oklevelet szerezzen. A muzsikálás azonban továbbra is az élete része maradt. A háború (1991) előtt még meg lehetett élni ebből, először kiskocsmákban „húzta el” a vendégek nótáját, de muzsikájának hamar híre ment, így egy idő után már tengerparti ötcsillagos szállodák tamburazenekarában is játszhatott. A háborús éveket követően azonban már csak kedvtelésből vett a kezébe tamburát.
Zenetudását a falubeliek is értékelték, érdeklődő fiatalok jártak hozzá, hogy tanítsa meg őket megszólaltatni a hangszert. Akadt néhány fiatal, akik nemcsak tehetségükkel, de kitartásukkal is kitűntek a többiek közül. Innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne egy zenekart alakítani. 2000-ben aztán összeállt a Dudás István, Nagy Róbert brácsás, tambura-kontrás, valamint Kanizsai Károly bőgős alkotta zenekar. Elsősorban a helyi kultúregyesület énekkarát kísérték, de önállóan is felléptek. A meghívások pedig egyre szaporodtak, nemcsak itthon, de külföldre is várták őket. Legutóbb a hagyományos újbezdáni májusfa-kitáncoláson zenéltek, előtte pedig a magyarországi Harkányban vendégszerepeltek. Fellépés pedig egész évben van, havonta átlagosan egy-kettő.
A tambura magyar eredetű hangszer
A tamburazenét a legtöbben a szlávsághoz kötik, és csak kevesen tudják, hogy magyar hangszerről van szó. A ma használatos közép- és dél-európai tamburák őse ugyanis Magyarországon született a 19. század végén, budapesti hangszerkészítők munkája nyomán. Neves hangszerészek fejlesztették ki a négyhúros tamburát, amellyel az volt a cél, hogy bármit meg lehessen rajta szólaltatni. Ugyancsak magyar hangszerészek jóvoltából jutott el a tambura a Délvidékre is.
Horvátországban az újbezdáni Kubikos Zenekaron kívül nincs olyan együttes, amely a magyar tamburazenés hagyományokat ápolná. István szerint igazán dicséretes, hogy néhány éve a dályhegyi magyar fiatalok is elkezdtek tamburán játszani, de ez már másfajta, modernebb zenehagyomány. Dudás Istvánék ugyanis régi magyar népzenét szólaltatnak meg, és mint mondta, ezt eredeti magyar hangszereken teszik. A szép muzsika ugyanis két dolgon múlik: a jó hangszeren és a jó zenészen. István szerint ők szerencsések, hiszen sikerült kitűnő hangszerekre szert tenniük. A zenészek pedig olyan szinten vannak, hogy neves népdalénekeseket is kísérhettek, valamint több kórust is. István szerint az különbözteti meg a profi zenészeket az amatőröktől, hogy az előbbiek probléma nélkül tudnak transzponálni, vagyis más hangnembe áttenni az adott számot. Néhány éve Magyarországon részt vettek egy népzenei minősítésen, ahol országos szintű arany fokozatot szereztek.
Dudás István és a Kubikos Zenekar számára is a legfontosabb a magyar népzenei hagyományok ápolása. A magyar népzene szerkezetileg is magas szintű, amely eredeti magyar tamburán megszólaltatva csodálatosan hangzik.