Lőcsei József és felesége, Anita a HMDK isztriai alapszervezetének alapító tagjai. Mindketten sokat tettek és tesznek azért, hogy a szülőföldjüktől távoli otthonukban is fennmaradjon a magyar közösség.
Lőcsei József és Anita a Vajdaságban látták meg a napvilágot, Versecen. Mindketten szülőföldjükön végezték el a pedagógiai főiskolát, ott is ismerkedtek össze, s Isztriába már együtt költöztek. Nem hirtelen felmerülő ötlet eredményeképpen: Józsefet már évekkel a költözés előtt elbűvölte a mediterrán táj, amikor egy tengerparti kiránduláson vett részt. A 80-as évek közepén aztán megnyílt számukra a lehetőség, ugyanis akkoriban pedagógus-hiány volt Isztriában, és egyből állást is kaptak mindketten. A Pulától 85 kilométerre fekvő Umag városába költöztek, ahol József az alsósokat tanította, míg Anita az óvodában kapott helyet. Időközben mindketten továbbképezték magukat, de Anita továbbra is az óvónői hivatásnál maradt, József pedig később informatikusként helyezkedett el az adóhivatalban.
Fiuk, Zoltán a Manntra együttes basszusgitárosa
Fiuk, Zoltán már Umagon született 87-ben. Jelenleg a közgazdasági egyetemen tanul, az iskola mellett pedig zenével foglalkozik. Méghozzá nem is akármilyen szinten – a Horvátországban és a környező országokban is ismert umagi rockegyüttesben, a Manntrában játszik. Zoltán a basszusgitárt pengeti, ezenkívül a szövegírásba is besegít. Eddig összesen három zenealbumuk jelent meg, több videoklippet készítettek, és országszerte járnak turnézni. Legutóbb Eszéken lett volna fellépésük, azonban az árvíz miatt elmaradt a koncert. Zoltán részt vesz a magyar egyesület munkájában is. Nemcsak a rockbandában zenél, hanem a pulai magyar népzenei együttesben is játszik, csak nem elektromos gitáron, hanem citerán.
Fogy az isztriai magyarság is
A HMDK isztriai alapszervezete 1996-ban alakult. József és Anita mindketten a kezdetektől fogva tagjai a szervezetnek, s aktívan kiveszik részüket a munkából. Józsefet már a megalakuláskor alelnöknek választották, hét-nyolc éve pedig ő tölti be az elnöki tisztséget. A szervezet székhelye Pulán található, de a közösségi tevékenység az egész félszigetre kiterjed. A közösségi házuk irodát, előadó- és rendezvénytermet, valamint könyvtárat foglal magába. Itt valamikor magyar nyelvoktatás is folyt, de lassan egy évtizede nincs kinek, mivel nincs magyar gyermek.
Ma is működik népzenei együttesük, melynek József családja is tagja.
– Szervezetünknek egykor volt felnőtt és gyermek tánccsoportja is. A felnőttek mára kiöregedtek a táncból, a fiatalok pedig felnőttek, és beolvadtak a többségi nemzet soraiba. A tengerparton született gyerekek vegyes házasságokat kötnek, így a harmadik generáció már nem beszél magyarul – mondta József.
Emiatt az isztriai magyar szervezetnek egyre alacsonyabb a lélekszáma. Valamikor száznál is több tagot számlált, mára feleannyian vannak.
Számos programot rendeznek
József elmondta, kis létszámmal bár, de annál nagyobb örömmel tartják a rendezvényeiket. Minden évben megemlékeznek nemzeti ünnepeinkről, ezenkívül a vallási ünnepekre is készülnek. Nemcsak Pulán rendeznek programokat, hanem más isztriai településeken is. Az isztriai magyarság legfontosabb eseménye a Pulai Magyar Hét, amelyre idén 15. alkalommal kerül sor, június közepén. A többnapos rendezvényen kiállításokat, magyar filmnapokat, különböző előadásokat és magyar néptáncszemlét is tartanak, melyen nemcsak a horvátországi magyar népi táncegyüttesek szerepelnek, hanem az egész Kárpát-medencéből érkeznek fellépők. A Pulai Magyar Hét rendszerint bállal végződik, melyen magyar együttes szolgáltatja a zenét.
A kis magyar közösség hetente tart összejöveteleket pulai székhelyén. Lőcseiék Umagban élnek, ami elég messze van Pulától ahhoz, hogy ne ott töltsenek minden hétvégét. József havi egy-két alkalommal jár az isztriai nagyvárosban, olyankor mindig ellátogat a klubba is.
Ami a legtávolabb van Lőcseiéktől, az a szülőföldjük. A honvágy miatt évente több alkalommal is hazautaznak a Vajdaságba, hogy meglátogassák szeretteiket. Szülőföldjükön nem fenyeget az elmagyartalanodás veszélye, Isztriában viszont egyre nehezebb megtartani a fogyatkozó magyarságot. Amíg Lőcseiék és az aktív tagok folytatják a közösségi tevékenységet, addig biztosan lesz magyar élet a félszigeten.
{fcomments}
