Bizonyára nem sok újat mondok azzal, hogy az elmúlt honvédő háborút nem csak horvátok vívták, és azt is tudják, hogy a világ minden tájáról érkeztek önkéntes katonák. Ilyen önkéntes volt a francia Jean-Michel Nicollier is, aki az életét adta Vukovárért, és akire a vukováriak is hősként tekintenek. Csak pár szavazattal csúszott le arról, hogy egy új vukovári hidat is elnevezzenek róla.
A franciaországi Nicollier 1966 július elsején született Vesoulban. Büszke, szabadságszerető franciaként, nem sokkal az érettségi után, csatlakozott a francia nemzeti párthoz, a szabadság iránt elkötelezett francia Nemzeti Fronthoz, ahol aktivistaként tevékenykedett. Amikor a tévében a horvátországi vérengzéseket látta, úgy döntött, hogy akár az élete árán is megsegíti a szabadságáért a túlerővel szemben is hősiesen küzdő horvát népet, és egyik napról a másikra elindult Horvátországba. Édesanyjától így búcsúzott: „Segíteni szeretnék ezeken az embereken. Szükségük van rám. Most elmegyek, de visszajövök. Tudod, a gyökereim idekötnek, innen soha nem mennék el.” Jean-Michel először Zágrábba érkezett, teljesen egyedül, helyismeret nélkül. Amint megérkezett, első útja rögvest a sorozó irodába vezetett, csatlakozott a Horvát Védelmi Erőkhöz. Jean épp jókor érkezett, felajánlották neki, hogy még aznap a frontra viszik, mégpedig Vukovárra. Jean szó nélkül bele is egyezett. 1991 szeptemberében, a totális ostromgyűrű bezárulása előtt, az utolsók közt, a városba még épp hogy csak bejutó csapattal érkezett Vukovárra. Csaknem három hónapig vett részt a várost védő harcokban, hősiesen küzdött az egyre hevesebben támadó ellenséges csapatok ellen. November 9-én súlyos sérülést szenvedett és az ostromzárban lévő kórházba került. Miután a város elesett, a többi sebesülttel együtt őt is a kórházból egyenesen az Ovčarára szállítottak, és legtöbbjüket kivégezték. Így tettek a súlyosan sérült, legyengült Jean-Michellel is. Őt a a sebesültek közt egy csetnik külön kereste, mondván: „Hol az a francia?” Az önkéntes pedig bátran jelentkezett. Későbbi szerb tanúvallomások szerint ezután brutális kegyetlenséggel megkínozták, majd őt is megölték. A francia önkéntes holtteste mind a mai napig nem került elő.
A háború után Jean-Michel több posztumusz kitüntetést is kapott a horvát államtól. Nem sok választotta el attól, hogy a nemrégiben átadott új vukovári gyaloghidat is róla nevezzék el, de az internetes szavazáson néhány vokssal megelőzte a „Barátság hídja”. Tavaly az egyik posztumusz érdemrend átadásán a fiatalon meggyilkolt francia fiú édesanyja, Lyliane Fournier fiára emlékezve a következőket mondta: „Horvátországot a szívembe zártam. Úgy tartom, ez a hazám. Azért érzem ezt, mert az én Jeanom is így érzett.”
{fcomments}
