A fekete öves gyűjtő

198
Jáger Antal

Minden kisgyermek álma, hogy megtanuljon olyasféle harci technikát, mint amilyeneket a filmekben látott, legyen az karate, tékvandó, kick-box vagy akár dzsúdó. Nem volt ezzel másként riportom alanya, a csúzai Jáger Antal sem, aki mára már fekete öves tékvandóssá vállt.

Mi is az a tékvandó?
A legtöbb keleti harcművészettel ellentétben a tékvandó nem egy ősi harcmodor. A második világháború után alakult ki Dél-Koreában. Kiötlője egy olyan harcos volt, aki elhatározta, hogy egy saját olimpiai sportágat hoz létre – ez lett a tékvandó, amely a karate szabályain alapul, de mégis különbözik tőle.
 

A kezdetek
Antal 2002-ben hallott először a tékvandóról, és elhatározta, hogy belevág. Kezdetben nehéz volt, de idővel egyre jobban és jobban ment. Időt és pénzt nem kímélve, minden erejét a gyakorlásra, illetve tudása fejlesztésére fordította annak érdekében, hogy a legjobbat hozza ki magából. A kemény munka meg is hozta gyümölcsét: egyre feljebb és feljebb lépett a ranglétrán, és egy idő után el is érte a fekete öves szintet.
– Ahhoz, hogy valaki fekete övessé váljon, egy próbán kell részt vennie, és csak akkor kapja meg az övet, ha ezt a próbát sikeresen tejesíti. A próba abból áll, hogy egy ütéssel el kell törni legalább három egymásra helyezett, 2,5 cm vastag deszkát – meséli Antal.
Antal az öv megszerzése után letette az edzői, valamint a bírói vizsgát is. Egy ideig rendszeres edzéseket is tartott Vörösmarton, de sajnos a résztvevők kezdeti lelkesedése hamar alábbhagyott, úgyhogy a szintén szomszédos Hercegszőlősön folytatta, ahol kitartóbbak voltak a résztvevők, de – elsősorban pénzhiány miatt – ott is be kellett fejezni ezt a tevékenységet.
Antal számos versenyen, tornán vett részt, melyeken általában az első négy között végzett. Abban az időben, amikor még aktívan versenyzett, rengeteget edzett. Elmondása szerint ahhoz, hogy egy percet kibírjon a ringben, átlagosan egy órát kellett edzenie naponta, de ő egy percnél jóval többet is töltött a ringben. Mára azonban már teljesen visszavonult a versenyzéstől, ugyanis a rengeteg  edzésen kívül továbbképzésekre és különböző találkozókra kellene járni, ami pedig nem olcsó mulatság, főleg a mai világban nem. Elmondása szerint ha tehetné, szívesen folytatná, de egyelőre nem sok esélyt lát rá. Ha ismét kedvet kapnának egyesek a tékvandóhoz, akkor akár újraindulhatnának  az edzések Hercegszőlősön.
 

A gyűjtemény legbecsesebb darabja

A másik hobbi
A harcművészetek mellett tékvandósunk már régóta foglalkozik régiséggyűjtéssel is, ugyanis mindig is érdekelte az, hogy miként éltek, milyen tárgyakat használtak anno az emberek. Antal gyűjteményében számos régi érme, tőr, könyv, dokumentum, bélyeg, illetve egyéb régi dolog található.
– A gyűjteményem minden egyes darabja fontos számomra, ugyanis mindegyiknek megvan a maga története. De ha választanom kellene, akkor talán azt a dokumentumot választanám, amelyet maga Ács Gedeon saját kezűleg írt, ráadásul a végén még az aláírása is szerepel, valamint egy római kori lándzsahegyet – jegyzi meg Anti.
És hogy hogyan tett szert ezekre az értékekre? Az évek során, amikor csak tehette, ellátogatott a különböző régiségpiacokra, árverésekre, és gyakran igen kedvező áron jutott hozzá egyes darabokhoz.
– A gyűjteményem más darabjai, főleg a régi iratok, a családi örökség részét képezik, de sok dolgot kaptam barátoktól, ismerősöktől is. Remélem, hogy az idő múlásával gyűjteményem tovább fog bővülni, de már az eddigi „készletre” is nagyon büszke vagyok – mondja Anti.
 

Gyűjteményében számos régi érme, tőr, dokumentum található

 

 

{fcomments}