A fájó némaság

6

Egyetlen gyereke voltam a szüleimnek, ők pedig igazán mindent megadtak nekem, amit akkoriban csak lehetett. Éjt nappallá téve gürcöltek azért, hogy szép gyerekkorom legyen.  Anyám irányította a család ügyeit, apám pedig mindenbe beleegyezve hallgatott.

Eleven gyerek voltam, és a környékbeli fiúkkal legszívesebben nagyanyám udvarában játszottam. A nagy udvar, a nagy kert megadta nekünk az igazi szabadságot. Fociztunk, fára másztunk. A legérdekesebbnek a gyufa sercenését tartottuk. Az ólak tetején volt a szénapadlás, és oda húzódtunk fel kipróbálni a tűzrakást. Amikor felcsaptak a lángok, mi ijedten menekültünk, ki merre látott.

Nem szóltunk senkinek, mintha ott sem lettünk volna. De bizony a hírünk előbb hazaért, mint én. Addigra már leégett a disznóól, két malac oda is veszett.

Anyám üvöltése már a kapuban várt. De apám más volt. Sokkal rosszabb. Képes volt egy szót sem szólni, ami a csontomig hatóan rossz érzést váltott ki belőlem, a mai napig nem felejtettem el. Rám se nézett, de nem is kellett, mert a lélegzetvételéből is megéreztem, hogy irtózatosan dühös. És azt is tudtam, hogy az ilyen és hasonló esetekben mérhetetlen csalódást érez velem kapcsolatban.  

Soha nem beszélgetett velem, sem a jó dolgokról, sem a rosszakról. Nem fegyelmezett, és soha nem adott magyarázatot semmilyen döntésére. A némasága fájóbb volt, mint tíz pofon.

A családunkról a kívülállók azt gondolták, hogy mindenünk megvan, és boldogan élünk. A legfontosabb dolog azonban hiányzott: a valódi kapcsolat a szüleimmel.

Hiányoztak a közös programok, a közös élmények. Bennem felnőtt koromra is megmaradtak a nyomasztó érzések. De ettől még szerettem a szüleimet.

Amikor családot alapítottam és megszülettek a gyerekeim, a legfőbb törekvésem az volt, nehogy elkövessem ugyanazt a hibát, mint a szüleiem.

Én is dolgoztam, de a szabadidőmet a családomnak szenteltem. Nem volt előttem követendő apai minta, de mégis úgy éreztem, hogy jól csinálom. A közös élmények összekovácsoltak bennünket, és olyan családi életet éltünk, amilyenről én csak álmodni mertem.

A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.