Régen sokkal nagyobb szerepet töltött be az önkéntes tűzoltóság egy-egy faluközösség életében, mint manapság. Alapfeladatuk mellett rendezvényeket is szerveztek, és a fiatalokat is bevonták a közösségi munkába. Rozmájer Sándor bácsi 14 éves kora óta tűzoltó, 1948-52 között pedig parancsnoka is volt a testületnek. Ma elnökhelyettesi szerepet tölt be az egyesületben, és 81 évesen ő a legidősebb csúzai tűzoltó.
A csúzai szervezett tűzoltás kezdeteiről és alakulásáról írásos emlékek maradtak fent. A legrégebbi egy 18. századi dokumentum, amelyben a királyi biztos felmérései szerepelnek. Ebben az olvasható, hogy „tűzvész elleni védekezésül van a falunak két kampója, vannak létrái és vannak edényei, melyekben vizet tárolnak“. A református egyház presbiteri jegyzőkönyvéből pedig megtudhatjuk, hogy 1882-ben vásároltak tűzoltógépet. A pécsi Baranya Megyei Levéltárból is értékes dokumentumot kapott a tűzoltóság, melyben 1895-től 1898-ig lehet nyomon követni a csúzai tűzoltóság alakulásának folyamatát, és amelyből megtudhatjuk, hogy a tűzoltóegylet hivatalosan 1898-ban alakult meg 28 taggal, parancsnoka pedig Tarr Géza tanító volt.
A tűzoltóság feladata nem csak a tűzoltás
A tűzoltóság székhelye régen a művelődési házban volt. A 1980-as évek elején, Rozmájer Sándor irányításával áthelyezték a községháza épületébe, amely a falu központjában található, az általános iskola, a templomdomb és a nemrég bezárt posta alkotta épületegyüttesben, és ma is ott működik. A község tulajdonában levő épülethez egy szerződés tartós használati jogot biztosított a tűzoltóknak, akik felújították a javításra szoruló objektumot.
A tűzoltóegylet létszáma változó volt, tagjai között férfiak, nők és gyerekek is voltak. A tűzoltás tudományát gyakorolva sajátították el a fiatalok. A választott parancsnok által vezetett gyakorlatokat vasárnap reggelente, a tűzoltóotthon udvarán és a községháza előtt hajtották végre.
– Vasárnap reggelente Varga Mihály ébresztette a tűzoltókat kürtjével, akik miután összejöttek, végigjárták a falu utcáit. A gyakorlat során az idősebbek megtanították a fiatalabbaknak, hogyan kell a tömlőkkel és a tűzoltókocsival csapatmunkában dolgozni – mesélte Sanyi bácsi.
A tűzoltóság egyik legfőbb feladata az aratás és cséplés idején való állandó felügyelet, ez ma is így van, csak ma már kisebb a jelentősége, mert a kombájnok egyszerre végzik az aratást és cséplést, hamarabb végeznek, így kisebb a tűzveszély is, mint régen, amikor még lovas kocsival őrködtek éjjel-nappal. Persze az aratáson kívül a tűzoltóknak állandóan készenlétben kellett lenniük arra az esetre is, hogyha tűz ütne ki bárhol a faluban.
A testület tagsági díjból tartotta fenn magát. Minden háztulajdonos automatikusan a tagja volt. A tűzoltók büszkén viselték egyenruhájukat, melyben a tagsági díjat szedték, vagy éppen halott kollégájukat búcsúztatták a temetésen, de a faluban rendezett bálokban is egyenruhában ügyeltek a rendre.
A tűzoltóság szerepe régen sokkal nagyobb volt, mint manapság, közösségszervező és –megtartó ereje volt. A tűzoltóság szervezte minden évben a május 1-jei ünnepséget, amely az 50-es években a trombitazenekar zenés ébresztőjével, egyenruhás felvonulással kezdődött, majd egész napos mulatsággal folytatódott a falu futballpályáján, este pedig bállal végződött. Kedveltek voltak a tűzoltóság által szervezett kirándulások is, többek között Budapestre és a Balatonra is ellátogattak. Ezenkívül szerveztek találkozókat, szemléket, ünnepségeket. Az egyik legemlékezetesebb ünnepség a testület megalakulásának 90. évfordulóján volt, 1987-ben. Sok tűzoltó kapott abból az alkalomból kitüntetést lelkiismeretes munkájáért.
A csúzai tűzoltók megyei szinten a legjobbak között voltak
A csúzai tűzoltók részt vettek a más településeken rendezett szemléken, versenyeken is. Leggyakrabban a környékbeliekkel találkoztak, a vörösmartiakkal, szőlősiekkel, kiskőszegiekkel, karancsiakkal, de kapcsolatban álltak a baranyaváriakkal és a szentlászlóiakkal is. Távolabbi helységekben rendezett versenyekre is ellátogattak, így például Vukovárra, Pozsegára és Splitbe is. A csúzai lánycsapat 1976-ban aranyérmet hozott haza a bijeljinai tűzoltószemléről. Több alkalommal is kitüntették tűzoltóinkat helyi, megyei és országos szinten is.
– Baranyai szinten mindig az elsők között voltunk, egyedül talán Kiskőszeg volt a vetélytársa a csúzai tűzoltóknak. Kár, hogy a délszláv háború után elvesztette egykori jelentőségét. Nem ártana újra felkelteni a fiatalok érdeklődését a tűzoltóság tevékenységei iránt, a tűzoltóegyesületnek a falu egyik legfontosabb szervezetének kellene lennie – mondja Sanyi bácsi.
Sanyi bácsi is számos oklevéllel és kitüntetéssel büszkélkedhet, melyeket helyi és járási szinten érdemelt ki, de a legbüszkébb arra, hogy 2008-ban 60 éves munkáját országos szinten, Zágrábban is értékelték és elismerték.
{fcomments}
