Csúza – Tatai Igor csupán négy éve kezdett el verseket írni, ám azóta szinte folyamatosan költ. A magyar irodalom nagyjai ihlették meg. Számos költői műfajjal kacérkodott, és elsősorban a fanyar humort tartalmazó, csattanóra végződő verseket kedveli.
Tatai Igorral már egyszer készítettünk riportot, ám egészen más témában. A fiatalember ugyanis napközben betonból készít kerti díszeket, ezeket árusítja, állítja ki rendszeresen. Ám szabadidejében amatőr költőként tevékenykedik. Négy éve a budapesti Balassi Intézetben kezdett el érdeklődni a versek iránt. József Attila, Ady Enre, Pilinszky János, Weöres Sándor munkássága nagy hatással volt rá, de különösen kedveli Wass Albertet és Márai Sándort.
– Gyakran van úgy, hogy versolvasás közben kapok ihletet, aminek köszönhetően olyan gondolatok születnek, amelyek verssorokká állnak össze. Szeretek humoros, néha a cinizmus határát súroló, csattanós végű verseket írni – tudtam meg Igortól.
Balassi után szabadon
Igor nem szereti a szabadverseket, annál inkább a kötött műfajokat. Írt már szonettet, és a hexameterrel, az időmértékes sorokkal is kacérkodott már, bár utóbbinál nem tudja elengedni a fantáziáját. Mintegy 200 költeménye van, ám ebből csupán 40-50-et tenne közkinccsé.
– A versírással elsősorban magamat szórakoztatom, valamint szűkebb társaságomat. Nemrég Balassi-verseket olvasgattam, és megtetszett 16. századi, ódon nyelvezete, ezért megpróbáltam én is hasonlót létrehozni. A versekben szeretem a zeneiséget és a játékosságot, amire én magam is törekszem az alkotás folyamán. Egyelőre még erőteljesen érvényesül verseimen a költőóriások hatása, de talán idővel megtalálom majd a saját hangomat.
A kortársak közül Varró Dániel, Kovács András Ferenc és Károly György alkotásait kedveli. Esténként tévénézés, zenehallgatás közben kopogtat be az ihlet, ilyenkor leül a számítógép elé, és a költemény lassan formát ölt. Máskor egy-egy mondatot, gondolatfoszlányt ment el gyorsan, amelyek köré aztán egy idő után verssorok fonódnak. Műveit időnként barátainak és családtagjainak is megmutatja, akiknek a tetszésével találkoznak a versek. Továbbra is szeretne ezzel foglalkozni, hiszen örömét leli ebben. Szeretne fejlődni, és vannak olyan költői műfajok, amelyeket még nem próbált ki, ilyen például a szonettkoszorú. Verseit egy mappában gyűjti, hol hozzáad, hol elvesz belőlük. Nem bánná, ha egyszer majd versei kötetben látnának napvilágot.
IZENET AZ RÉGI KOROK NAGY VITÉZITÜL
Az mai embör, mint az mateklecke,
úgy van, bizony mondom, készen,
majd az szerelmes fészbukon
vitézebb profélja lészen.
Ottan mint kakasnak
vagyon bátorsága,
mint az méntás bédli
üres háborgása.
Bőszen kukorékolván,
pedig csak egy krédli,
fénlő monitórja
egyször mögebédli.
Hívséges számítógépibe
okossága vagyon,
feje helyett azt míveli,
énstalálja agyon.
Kockafejit naponkint
napsütéstül ója,
szobájába bézárolván
nagyvilágnak hállaját ha rója.
Lába mint a csorba kard,
lusta embör lévén,
ha léfagyott az énternetje,
örvendez az tévén.
Középaránt fara zsibbad,
szeme majd kiége,
bizony mondom, ennek
sohul nincsen vége.
Igazmondó szűvem
nem hazudik vala,
az ilyen embör, mint én,
könnyen belehalhat.
Lelkiösméretöm
nem hagyja, hogy titkul
enmagamnak hagyjam,
hajam mitül ritkul.
E függőségnek rabja valék,
hát béfogom a szám,
versemet is, melyben immár
eszmefuttatásim öszvefoglalám.
DÖCÖGŐ BORDAL
Kováts pince pohárkái
fegyelmezett sorban állnak
az asztalon, izgatottan, és
a szombat estre várnak,
mikor döcögve tölt a gazda
bort a társaságnak.
Van szőke is, no meg vörös,
de mégse kupleráj.
Ha már a szorgalom kivájta,
irány a földalatti táj,
ott nyíljon vidám beszédre,
borra, majd nótára a száj.
Először fehérbort kóstolunk,
sauvignon blanc-t és rizlinget,
majd vörösbor üsse át
lányok arcán a sminket,
s végül a nyerítős merlot,
én se véletlenül húztam inget.
És halld, kinyílt a nóta is,
nem hiába öntöztük a borral,
lassan elfogy, mint a versem
már nem győzöm akkorddal,
koccintással érjen véget
a lassan hazadöcögő bordal.
