Cerna – Zsivics László, a Cernai Járási Magyarok Egyesületének elnöke asztalosműhelyt vezet. Közéleti ember lévén komoly tervei vannak az egyesületen belül is, szeretné, ha a teljes lakosság megismerné a magyar kultúrát, a múltbéli nemzetiségi arányokat, hiszen egykor erős magyar közösség élt a szlavóniai településen.
Zsivics László magyar nagyszülei 1929-ben költöztek Cernára, akkoriban még sok magyar élt a faluban. Öt gyermekük született, közülük a legfiatalabb László édesanyja volt, aki egész életét ezen a településen élte le. Horvát férjet választott, és a magyar nyelv lassan kikopott a mindennapi nyelvhasználatból. László ugyan megtanult magyarul, de idővel egyre kevesebb lehetősége volt gyakorolni is azt, így ugyan mindent megért, de a beszéd nehézkesen megy. Beszélgetésünk során elmondta, hogy Cernán sokan járnak ugyanabban a cipőben, mint ő. Magyar családból származnak, de – többek között – a vegyes házasságok következtében elhorvátosodott a község, úgyhogy magyarul már alig beszél valaki. Lászlónak nagy a rokonsága, de a legtöbben távol élnek, mindössze két unokatestvére lakik még Cernán.
Megmutatni a falunak, hogy milyen volt egykoron
Cernán minden évben rendeznek aratóünnepséget, ami rendre összehozza az embereket. A tavalyi ünnepségen néhány magyar úgy döntött, hogy érdemes lenne egy egyesületet alakítani. Zsivics Lászlót kérték fel a vezetésre, aki szívesen el is vállalta ezt a feladatot. Míg az augusztusi alakuló ülésen csupán 30-an voltak, mára már 61 bejegyzett tagjuk van. Lassan, kissé döcögősen indult a munka, ám László nem csüggedt, mivel tisztában volt azzal, hogy mi az egyesület célja. Mint mondta, ő szeret hosszú távra tervezni, ha egyszer belekezd valamibe, akkor azt nem hagyja félbe. Fontosnak tartja, hogy ne csak olyan programokat szervezzenek, amelyekben csak az egyesületi tagok vesznek részt, hanem olyanokat is, amelyek a település egész lakosságának felkeltik a figyelmét. Sokuknak nincs tudomása arról, hogy a falu egykor magyar volt, ezért a közeljövőben szeretnének helytörténeti jellegű, a vidék múltbéli nemzetiségi összetételét bemutató előadásokat szervezni. Sikerült magyar nyelvtanfolyamot indítaniuk, amelyre huszonhárman jelentkeztek. Az év folyamán egy magyar műsoros estet is tető alá fognak hozni.
Huszonnégy éve magánvállalkozó
Interjúalanyom 24 éve magánvállalkozóként dolgozik, asztalosműhelyt vezet. Mint mondja, nem ez a szakmája, de mindig is az volt az álma, hogy saját vállalkozása legyen, és a fával való munkát gyerekkora óta nagyon szerette. A Živić kft. elsősorban bútorkészítéssel foglalkozik, és habár az évek során már megismerték a nevüket, a válság természetesen náluk is érződik. László szerint nagyon nehéz konkurálni a külföldi cégek olcsó, de rossz minőségű tömegáruival. A másik dolog pedig, hogy a bútorvásárlás már szinte luxusnak számít, ez az, amire az emberek csak akkor költenek, ha tényleg muszáj. Fennmaradni csak úgy lehet, ha nem válogatnak a megrendelések között, így javításokat is vállalnak.
Lászlónak két fia van és egy lánya, de nem szeretné, ha a gyerekei továbbvinnék a vállalkozást. Büszke arra, hogy nagyon jó tanulók, és azt reméli, hogy ők majd könnyebben meg tudják keresni a kenyerüket. De talán arra még büszkébb, hogy a két iskolás gyermeke is tagja lett az egyesületnek, és hogy önszántukból tanulnak magyarul. Így remélhetőleg ők viszik majd tovább a magyar hagyományokat.
(Az 1910-es népszámlálás adatai azt mutatják, hogy a községben a horvátok abszolút többségben voltak; MAGYAR HELYSÉGNÉV-AZONOSÍTÓ SZÓTÁR: 2097 Hv, m és ném lakos; a nagy H a bevezetőben található magyarázat szerint egyértelműen az abszolút többségre utal; „amennyiben egyik nemzetiség sincs abszolút többségben, akkor mindegyik nemzetiség kis kezdőbetűvel íródott” – áll többek között a magyarázatban.)
