A vasárnapi választások mindenekelőtt arról fognak szólni, hogy a nemzeti közösségek, köztük mi, magyarok milyen mértékben fogunk élni alkotmányos jogainkkal. Jómagam azt remélem, azt várom, hogy ebben a tekintetben magyarságunk nem fog szégyent vallani, ezért előre is köszönet mindazoknak, akik vasárnap felkeresik a szavazóhelyeket, és felekezettől függetlenül, hitük és meggyőződésük szerint leadják voksukat.
Természetesen a HMDK elnökeként szeretném, ha a tisztelt választópolgár, kedves nemzettársunk bennünket, a HMDK-t ajándékozná meg bizalmával.
Hosszan tudnám ecsetelni, hogy miért, hogy milyen érdemeink vannak, de úgy érzem, hogy a huszonnégy évnyi aktív tevékenységünk, amely felismerhető, kézzelfogható és eredményeket hozó, így nem kell hogy most, a választások előtti órákban különösebb önigazolásra késztessen bennünket.
Itt szeretném megjegyezni, hogy az általam készített számvetésre úgyis hamarosan sor fog kerülni, hiszen – mint azt már az utolsó tisztújító közgyűlésen is jeleztem – a HMDK elnökének megtisztelő és nehéz feladatát csak a következő parlamenti választásokig kívánom betölteni, utána már csak az új elnök munkáját fogom segíteni. Úgy érzem, hogy a hetvenharmadik életévembe lépve a nagy család, a HMDK mellett most már kellő időt kellene szentelnem a saját, a szűkebb családomnak is.
És, hogy mi, magyarok miért nem együtt?
Mert elsősorban más a hozzáállásunk, a gondolat- és lelkivilágunk.
Hogy példával éljek, ha nem szívesen is, de szólnom kell a másik szervezetről, amelynek érdemi munkát végző tagjai előtt fejet tudok, tudunk hajtani, de nem tudunk egyetérteni azokkal (leginkább vezetőikkel), akik például húsvét táján a tamburazenekar fellépését a húsvéti nyuszi és hímes tojások mellett Jézus Krisztus képmásával reklámozták. Így együtt! Ezeknek üzenjük: Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia nem tamburazenekart alapított kétezer esztendeje, hanem a keresztyén világ alapjait rakta le!
És azért sem, mert nem szokták átgondolni kijelentéseiket, betartani felelőtlen ígéreteiket, mi viszont igyekszünk átgondolni és a kimondottakat betartani. Például az „Együtt vagy sehogy” szlogenjük ugyan jól hangzik, de éppen a számukra betarthatatlan, hiszen nem megyünk együtt, így a saját jelszavuk értelmében (és annak helyes értelmezésével) minden tevékenységüket be kellene szüntetni!
Nem fogják megtenni.
Persze ezt mi sem várjuk el tőlük, de azt igen, hogy ha külön-külön is, de érdemben szolgáljuk a vasárnapi választások után, és minden következő választás után is a megfogyatkozott magyarságunk érdekeit.
Jakab Sándor
