Kezdőlap Riportok „A zene az életem“

„A zene az életem“

245
_DSC0636

 

Az eszéki Hühn Éva egész élete a zenéről szól. 23 éven keresztül dolgozott az eszéki Horvát Nemzeti Színházban, és nyugdíjas koráig az eszéki zeneiskolában tanította hegedülni és brácsázni a fiatalokat. A legtöbb tanítványa mára sikeres és elismert zenésszé vált.

 

_DSC0637Hühn Éva zenekedvelő családba született Magyarországon, Székesfehérváron. Szüleik mind a négy gyermeküket zenei pályára szánták. Éva hegedülni kezdett, elmondása szerint a szülei választották számára ezt a hangszert, mivel a családtagok többféle hangszeren is játszottak, hegedülni viszont addig senki sem tudott. Otthon sokat zenéltek együtt, karácsonyonként családi kamarakoncertet tartottak, szüleik örömére.
Éva a székesfehérvári zeneiskola után Pécsett járt főiskolára. Már ekkor tanított Komlón, s ez nagy segítségére volt későbbi pedagógiai pályafutásában. Miután lediplomázott, egy évig Székesfehérváron dolgozott. Hamarosan Eszéken ajánlottak munkát számára, ő élt a lehetőséggel és ideköltözött. Elmondása szerint magyarországi szemmel Horvátország akkoriban Nyugatnak számított.
– Hamar otthonra leltem a Dráva-parti városban, ami nem sokban különbözött az előző otthonomtól. Nagyon sok magyar élt itt is, nem éreztem magam külföldinek – mondta Éva.
Eszéken a Horvát Nemzeti Színházban kezdett dolgozni, és a Franjo Kuhač Zeneiskolában is alkalmazták.
A horváttal ekkor még hadilábon állt, de igyekezett minél hamarabb megértetni magát a gyerekekkel, gyorsan elsajátította a nyelvet.
Huszonhárom évig dolgozott a színházban, a zeneiskolában pedig nyugdíjas koráig tanított. Négy éve nyugdíjas, de még most sem hagyta abba a munkát. Tanfolyamokat tart, és szemináriumokon is örömmel vesz részt.
 

Tanítványai nemzetközi versenyekre is kijutottak
Zeneiskolai munkája során számos generáció tagjait tanította hegedülni és brácsázni. Elismert, jó zenészek kerültek ki a kezei közül.
Tanítványai rendszeresen részt vettek a megyei versenyeken, onnan pedig általában tovább is jutottak az országosra. A zeneiskolában Éva volt az első, aki külföldi nemzetközi versenyre vitte tanítványát, akit, miután első helyezett lett, a turnéra is elkísért – Szlovéniában, Ausztriában és Olaszországban is voltak. Több diákja is sikerrel szerepelt külföldi versenyeken.
A honvédő háború után egy olyan kitűnő osztálya is volt, amelyből mindegyik gyerek a zeneakadémián folytatta tanulmányait. Akkoriban róla és az osztályáról egy dokumentumfilmet is forgattak. Külön kiemelte utolsó két növendékét, akiket nyugdíjba vonulása előtt tanított: tehetséges és szorgalmas zenészek, országszerte járnak muzsikálni, és a versenyeken is kitűnően szerepelnek.
– Boldog vagyok, hogy sok tehetséges növendékem került be a zeneakadémiára nemcsak Horvátországban, hanem Németországban, Ausztriában, Szlovéniában is, akik sikeresen be is fejezték tanulmányaikat, és ma már dolgoznak – nyilatkozta lapunknak Éva.
_DSC0661-copyAmikor tanítványai itthon tartózkodnak, mindig meglátogatják őt, de telefonon és interneten keresztül is tartják a kapcsolatot.
Munkájával, elhivatottságával nemcsak tanítványaira volt jó hatással, hanem családjára is.
– Mivel a zene az életem, a gyerekeimet is leginkább erre az útra tudtam terelni. Szerencsére nekik is jó érzékük van a muzsikához. Mindketten a zágrábi zeneakadémián diplomáztak, a lányom jelenleg a fővárosi Horvát Nemzeti Színházban dolgozik szólamvezető-helyettesként – mondta Éva.
 

A zene jellemformáló ereje
Élete során azt tapasztalta, hogy a zene rendkívüli jellemformáló erővel rendelkezik. Elmondása szerint a gyakorlással az egyénnek nemcsak a zene iránti fogékonysága fejlődik, hanem érzelmi, lelki, emberi szempontból is tökéletesedik.
– A zeneinél szebb pályát el sem tudok képzelni. A tehetséget viszont már érdemes korán észrevenniük a szülőknek a gyerekeknél, és minél előbb zeneiskolába íratni őket. Ebben az esetben lehet csak valódi eredményekre számítani, mert a zenetanulás hosszadalmas folyamat – mondta Éva.
Ha pedig már a gyerek eljutott a zeneiskoláig, sok múlik azon, hogy mennyire kitartó. Itt nagy szerep hárul a szülő-tanár-gyerek „hármasra”: véleménye szerint fontos, hogy ne csak a tanár, hanem a szülő is támogassa, biztassa gyerekét, akinek otthon is sokat kell gyakorolnia ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Ha mindez együtt van, akkor szinte bizonyosra vehető, hogy sikeres zenész és magabiztos, elégedett felnőtt válik belőle.

 

{fcomments}

Hirdetés