A magyarországi Tóth István feleségével egy dalmát kisvárosban, Rogoznicában búvárbázist nyitott. Az év nagy részét a tengerparton töltik, a merülni vágyó turistákat a víz alatti világgal ismertetik meg.
A horvát tengerpart nagy népszerűségnek örvend a hazai és a külföldi turisták körében is. A legtöbben strandolással töltik az idejüket, ami már önmagában véve is remek kikapcsolódás, de akadnak olyanok is, akik különböző extrém sportokat szeretnének kipróbálni, mint például a jetski, a motorcsónakos ejtőernyőzés, a búvárkodás. Ez utóbbira számos lehetőség nyílik tengerpartunkon, ahol számos búvárközpont működik. A magyarországi Tóth István és a felesége búvárbázist nyitottak Rogoznicában.
Nyíregyházáról érkeztek a Šibenik és Split közötti kisvárosba, 2009 óta működtetik itt vállalkozásukat. A búvártanfolyamot ők még Magyarországon végezték el. Jelenleg is ott élnek, de évente nyolc hónapot a tengerparton töltenek.
Tóth István elmondta, míg a legtöbb búvárbázis csak turistaidényben működik, ők márciustól októberig szerveznek merüléseket.
A búvárbázisok arra szolgálnak, hogy a már végzett búvároknak kínáljanak merülési lehetőséget.
Kisebb-nagyobb búvárcsoportok vezetői keresik fel őket, sok esetben ismerősök vagy visszajáró vendégek, családok, Tóthék szállást is biztosítanak nekik. A világ számos pontjáról magánszemélyek is betoppannak a bázisra merülési szándékkal. Volt már cseh, lengyel, még ausztrál kuncsaftjuk is. Szezonban napi két merülést tartanak, a hidegebb hónapokban egyet. Ami a búvárkodás menetét illeti, István ismertetése szerint a gumicsónakkal negyed óra alatt érnek ki a közeli merülőhelyekre, s kb. háromnegyed órát tartózkodnak a víz alatt – ez persze a merülési hely jellegétől és a búvár tapasztaltságától is függ. Egy gyakorlott búvár jobban tudja tartalékolni a levegőt, így tovább maradhat lent. Júniustól augusztusig érkezik a legtöbb vendég a bázisra, de szezonon kívül is vannak érdeklődők.
Rogoznica közelében kiváló merülőhelyek találhatók
Búváronként változnak az igények, és Rogoznica olyan hely, ahol a legtöbb merülő kívánságainak eleget tudnak tenni. Egyesek szeretnek mélyre leúszni, ahol halrajokkal, korallokkal, rákokkal, murénákkal és hasonló különleges élőlényekkel találkozhatnak, amelyeket addig csak a természetfilmekben láthattak. Mások pedig a hajó- vagy repülőgép-roncsokra kíváncsiak. Rogoznicánál vannak 40 méteres merülésre alkalmas helyek, a közelben elsüllyedt roncsok is találhatók. Csónakkal gyorsan megközelíthető az egyik repülőgéproncs, amely még a honvédő háború idején robbant fel és zuhant a vízbe.
– Aki belekóstol a búvárkodásba, garantáltan felejthetetlen, különleges élménnyel gazdagodik. A víz alatti világ mindenkit elvarázsol. Merülés előtt mindig elmondom a csapatnak, hogy odalent nem működik a mobiltelefon, így senkit sem zavarhatnak a mélyben. Sokan jönnek vissza újra és újra, hogy legalább a merülés idejére kikapcsolódjanak a hétköznapokból – tette hozzá Tóth István.
Kifejtette azt is, hogy a búvárkodás nem elit sport, nem drágább, mint például a síelés. Nem is a pénz miatt kerülik az emberek, inkább azért, mert félnek tőle. Pedig szerinte egyszerűbb és biztonságosabb, mint autót vezetni. Persze vannak meghatározott feltételei. Először is búvárvizsgát kell tenni medencében vagy sekély vizű öbölben, emellett egészségügyi vizsgálatra is szükség van, és csak utána mehetnek ki a nyílt vízre.
Elmondta továbbá, hogy már tízéves kortól engedélyezett a búvárkodás, a felső korhatár pedig csupán az egészségügyi állapottól függ. Tóth Istvánék legidősebb tanítványa 60 éven felüli volt. A kezdő búvárok először 15-18 méter mélyre merülhetnek, a fiatalabbak 10-re. A haladó hobbibúvár maximum 40 méterig bocsátkozhat le.
Tóth István eldicsekedett vele, búvárbázisuk hatéves működése alatt még egyszer sem volt gond, mindig jól felkészült csapattal merültek.
– Ebben a tekintetben szigorú vagyok. Fáradtan, kimerülten, ittasan nem merülhet senki, erről egy nyilatkozatot is aláíratunk a búvárokkal – mondja.
A vezető eddig csak az Adrián már háromezernél is többször merült. Van olyan év, amikor ötszáz merülést hajt végre. Azt tartja, ha ennyit meg tudott úszni probléma nélkül, akkor mások is meg tudják csinálni.
Tóthék nem csak az Adrián búvárkodtak életük során. Családostul már sok egzotikus helyen merültek a nagyvilágban, voltak már Balin, alászálltak a Karib-tenger és a Vörös-tenger rejtelmes világába is.
Az Adriai-tengert tiszta vize és gazdag élővilága miatt szeretik
Kérdésemre, hogy a horvát tengerpart búvárszemüvegen keresztül milyen világviszonylatban, azt mondta, minden tenger vagy óceán más miatt szép. Az Adria nem tartozik a legmelegebb tengerek közé, ámde – a horvát oldalon – gyönyörű tiszta vize van, és sokan nem is gondolnák, milyen gazdag élővilága. Megjegyezte, hogy az élményteli merüléshez a búvárlámpa legalább olyan fontos, mint az uszony vagy a szemüveg.
– A látványossága miatt szeretem az Adriát. Videózom is a víz alatt, hogy azokkal a családtagjaimmal is megoszthassam az élményeimet, akik nem búvárkodnak – mondta el Tóth István.
A búvárkodás életének fontos része, az Adria is a szívéhez nőtt, egyre ritkábban járnak haza. Habár a horvát nyelvvel még kissé hadilábon állnak, már néhány helybeli barátot is szereztek maguknak.
{fcomments}
