A bácskertesi (Vajdaság) Szenn Lídia tanárnővel a kopácsi gyerektáborban beszélgettünk. Elmondta, szülei emlékére kezdték szervezni a tábort tizenhárom évvel ezelőtt. Troszt Sándor és Irénke kiemelkedő szerepet töltöttek be a horvátországi magyar népművelésben, lányuk, Lídia pedig három évtizede a Vajdaságban végez jelentős oktató-nevelő munkát.
Néhány lelkes pedagógus jó egy évtizeddel ezelőtt olyan munkába fogott Kopácson, amellyel Troszt Sándor és Irénke egy életen át végzett tevékenységét kívánták folytatni.
A kopácsi házaspár az ötvenes évektől mozgatórugója volt a horvátországi magyar kultúréletnek. Troszt Sándor kezdetben tanítóként dolgozott, majd a Horvátországi Magyarok Szövetsége titkáraként mindent megtett a művelődési élet fejlesztéséért. Gondoskodott arról, hogy magyarságunknak gazdag könyvtárai legyenek, színházi előadásokat és látogatásokat szervezett. Pedagógusokat, orvosokat, mezőgazdasági szakembereket, borászokat hívott Magyarországról és a Vajdaságból, akik szakmai előadásokat tartottak. Népi táncegyüttest hozott létre, amely összefogta a baranyai és szlavóniai fiatalságot. Évente nyári tánctáborban tanulhatták az újabb koreográfiákat a kiskőszegi Zöld-szigeten, ahol szórakoztak is, barátkoztak, összekovácsolódtak. Támogatta a magyar nyelvű oktatást, harcolt azért, hogy a gyerekek ne felejtsék el az anyanyelvüket.
Felesége, Irénke helyi szinten foglalkozott a kultúraszervezéssel. Népdalokat tanított a gyerekeknek, de kórust és színjátszó kört is vezetett Kopácson. Ő és férje a bálok, vetélkedők és más rendezvények elmaradhatatlan aktivistái voltak. Minden területre kiterjedt munkásságuk, amelyért az utókor is hálával tartozik nekik.
Szülei nyomdokain
Szüleihez hasonló munkát végez Szenn Lídia is, aki három évtizede már a Vajdaságban él és dolgozik, de jelentős szerepe van a 13 éve létező kopácsi kézműves tábor szervezésében is.
– Olyan táborozási lehetőséget akartunk biztosítani a gyerekeknek, ahol nemcsak szórakoznak, hanem tanulhatnak is. Egyik legfontosabb célunk az anyanyelvi szintjük fejlesztése volt – mondta Lídia.
A kopácsi gyerektábornak ilyen értelemben, mint mondja, egyfajta mentőcsónak szerepet szántak, amelyre sajnos egyre nagyobb szükség van vészesen fogyatkozó horvátországi magyarságunk körében. Lídia elmondta, hasonló jellegű tábort szerveznek Bácskertesen is. Oda viszont már az egész Kárpát-medence területéről érkeznek gyerekek, ahol együtt gyakorolhatják a szép magyar beszédet.
Szenn Lídia mögött három évtizedes oktatói-nevelői pályafutás áll. Eszéken született, általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, Kopácson kezdte, majd a laskói központi tanintézményben folytatta. A pedagógiai végzettséget Szabadkán szerezte meg, kilenc évvel ezelőtt pedig az egyetemet is befejezte. Nevelői pályafutását 1982-ben a vajdasági Gomboson kezdte, majd Bácskertesre (Kupuszina) került, ahol azóta is az alsó tagozatos diákokat tanítja.
Azt mondja, szülei tevékenysége mindig is nagy hatással volt rá, és mivel gyerekekkel is szeretett foglalkozni, ezért nem is volt kérdéses, hogy melyik pályát választja.
Mindig is úgy gondolta, hogy az oktatás mellett nagyon fontos a tanórákon kívüli tevékenység, az, hogy hogyan is töltik a gyerekek a szabadidejüket. Már fiatal tanítóként különböző táborokba vitte a gyerekeket, és igyekezett a különböző szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban minél több ismeretre szert tenni. Tanulmányozta a Waldorf-iskolák módszereit, magyarországi tanfolyamokra járt. A megszerzett ismereteket pedig az oktatási minisztérium jóváhagyásával a környékbeli iskoláknak is átadta, előadásokat tartott. Diákjaival rendszeresen szerepel különböző vetélkedőkön. Évek óta egy csereprogramot is működtet, pécsi (magyarországi) iskolákból egész osztályokat látnak vendégül több napra a faluban.
Szülőfalujához kötődve, az évek során szerzett tapasztalatokat, módszereket alkalmazva vett részt az első kopácsi kézműves tábor megszervezésében is, és azóta sem hiányzott egyikről sem. Nagy örömmel és lelkesedéssel jön minden évben, és igyekszik újabb és újabb programokkal, ötletekkel segíteni a kopácsi tábor sikerességét. Nagyon szereti a táborzáró műsorokat, amit a szülők mellett mások is végignéznek. Az idősebbek pedig örömkönnyes szemmel követik a műsort, és hálásak a szervezőknek.
A gyerektábor tehát mindenki számára fontos. Elsősorban a kisdiákok lelik benne örömüket, de a szülők és a idősebbek számára is sokat jelent. Ebben pedig a többi lelkes szervező mellett nagy szerepe van Szenn Lídiának is.
{fcomments}
