A vörömsarti Kodvány Ferenc idős korára talált rá hobbijára, a fotózásra. Mára elválaszthatatlan lett a fényképezőgépétől, mindig magával hordja, hogy ne maradjon le semmiről, amit érdemes megörökíteni. Kedvenc témája a természet, sokfelé elbiciklizett már a fényképezés kedvéért. A panorámaképektől a legapróbb rovarokig és virágokig mindent lencsevégre kap. Jelen van a vörösmarti rendezvényeken, és régi képekből is gazdag gyűjteményt tudhat magáénak.
Mivel kedvenc témája a táj, legtöbbször utaznia kell a tervezett helyszínekre. Autóval utazva nem sokat lát az ember, biciklivel többet, gyalog még többet – állítja Kodvány Ferenc, de mivel gyalog nem sok helyre érne oda, a legmegfelelőbb közlekedési eszköz számára a kerékpár.
Voltaképpen, összeköti a művészetet a sporttal, a kerékpározást a fotózással, s ez tökéletes párosítás annak, aki mindkét tevékenységet szereti.
Legutóbb Mitrovacon járt néhány napja. Azelőtt meg Bokrosháton, eltekert a Tito-pumpáig, majd a kastélyhoz, végül Tökösre, ami egész napos túra.
Fotózott Kiskőszegen, Csúzán, Sepsén, Nagybodolyán, Dályokon, Pélmonostor és Eszék nevezetességeit is megörökítette.
Vörösmartot és határát keresztül-kasul bejárta, szebbnél szebb képeket készített Karócán, a Szúnyogcsárdán, az Öreg-Dunán – ha fotózásról van szó, semmi sem álllíthat elé akadályt.
A tájat, fákat, állatokat, növényeket, épületeket, mindent megörökít, ami a szeme elé kerül.
A fotózás nem olyan kimerítő, a biciklizés annál inkább, szerencsére Kodvány Ferenc hatvannégy éves korához képest jó formában van. Jövőre megy nyugdíjba, de mivel nincs munkája, annál több ideje jut fotózásra. Valamikor Vörösmarton az Obnova vállalatban dolgozott, később pedig egy építkezési cégnél. A honvédő háború alatt Mohácson élt családjával, majd Németországban. Fotózással már Vörösmarton kezdett foglalkozni.
Hét éve foglalkozik fotózással
Hét éve, egy kis, kompakt géppel kezdett, és néhány évvel ezelőtt vásárolt egy komolyabb eszközt. Az interneten is olvasott a fényképezés alapjairól, de elmondása szerint, gyakorlással tanulta a legtöbbet. Régebben sokkal több fényképet őrzött meg, ma már csak a jobb képeket tárolja.
– Egyszer hallottam, hogy a fényképész mindent az objektíven keresztül néz, akkor is, amikor éppen nem fotóz. Most már én is hasonlóképpen szemlélem a környezetemet. Akik nem foglalkoznak ezzel, azt mondják, hogy mindenki le tudja nyomni a gombot. Szerintem a fényképezés titka abban rejlik, hogy az ember felismerje a fotózásra alkalmas pillanatot – mondja Kodvány Ferenc.
Fényképezőgépét mindig mindenhova magával hordja, nemcsak akkor, amikor fényképező-túrára indul. Reggel, kávézás közben ott van mellette, és a nyakában lóg, amikor a kertjét járja körbe, hogy nála legyen amikor lát egy fényképezésre érdemes madarat, de a táj, az égbolt is pillanatok alatt változik, és nem szeretné elszalasztani ezeket a lehetőségeket.
Rajongással űzi ezt a tevékenységet
Legfőbb témája a természet. Sikerült már szarvast fotóznia, ezenkívül a szarvasnál jóval kisebb – de bogárnak termetes – szarvasbogarat is, amit csak ritkán lehet látni. Az egyszerűbb és gyakoribb, kevésbé különleges dolgok is megihletik. Amelyek mellett más elsétálna, arról több képet is készít. Szenvedéllyel űzi hobbiját.
– Fölmentem biciklivel a hegyre, láttam egy nagy pókhálót, a közepén egy gyönyörű mintázatú pókkal. Készítettem róla többtucatnyi képet, s csak hazaérve, a számítógépen láttam, hogy nem sikerültek túl jól. Másnap csak emiatt tekertem föl újra a hegyre, de a pókháló már nem volt ott – mesélte.
A fotózás iránti rajongását mi sem bizonyítja jobban, mint, az, hogy amikor a vörösmarti tempom tornyát javították, megmászta az állást, egészen a tetejéig, hogy onnan fotózhasson.
– A toronyban mentem föl ameddig lehetett, majd az ablakon keresztül kimásztam az állásra. Ott a munkások mondták, hogy létra nincs, csak az állás vas vázán mászhatok feljebb. Ragaszkodtam a tervemhez, így hát felmentem. És megérte, mert nem mindig fényképezhetem olyan magasról a tájat – mondta.
A vörösmarti eseményeket is megörökíti, eze kívül régi fényképeket is gyűjt. Elektronikus formában tárolja őket, az eredeti képeket pedig visszaadja a gazdájuknak. Kodvány Ferenc fényképész-tevékenysége és gyűjtőmunkája túlnő a hobbin, hiszen archiváló szerepet tölt be, s képei még értékesebbé vállhatnak a jövő generációinak.
{fcomments}
