Siladi Major Mária, a kiskőszegi általános iskola nyugalmazott tanítója és férje, Slavko, a tanintézmény volt igazgatója gazdag pedagógusi életművet hagytak maguk után. Pályafutásuk alatt vált nyolcosztályossá a kiskőszegi iskola, és ekkor vezették be az osztatlan, kétnyelvű képzést is, amely az akkori Jugoszlávia területén egyedülálló oktatási forma volt.
Siladiné Major Mária a vajdasági Titelen született 1928-ban. Miután elvégezte a szabadkai tanítóképzőt, a baranyai Kiskőszegen (Batina) kapott állást. Mindössze négy oktatója volt az iskolának, akikre majdnem négyszáz gyerek jutott. Az alsósok horvát-szerb és magyar tagozatra oszlottak. Máriának összesen negyvennégy tanulója volt. A felső tagozaton pedig a tantárgyakat osztották el egymás között a tanárok, mindenki a saját képességeihez közelebb állókat tanította. A felsősöknek Mária testnevelést, rajzot és zenét tanított.
A pedagógusok széles körű tevékenységet folytattak
A pedagógusok feladata volt a különböző szakkörök vezetése is. Máriának a magyar kultúra jutott, melybe beletartozott a néptánc, a versmondás és a színjátszás is. Ráadásul nemcsak a gyerekekkel kellett foglalkozni, hanem a felnőttekkel is.
– A tanfelügyelőségtől évente több alkalommal is kijöttek a munkánkat ellenőrizni, értékelni – mondta Mária. Az ő munkájával mindig elégedettek voltak, többször díjazták is a tevékenységét.
Egy félreértésnek köszönhetően került Kiskőszegre
Férje, Slavko a muraközi Csáktornyáról költözött Kiskőszegre, néhány hónappal Mária előtt.
Pályafutását a likai Zrmanja faluban kezdte, ahol a tanítási nyelv a szerb-horvát volt. Onnan a sorkatonai szolgálat szólította el, de úgy tervezte, később ugyanott folytatja a pályáját. Ebből azért nem lett semmi, mert a minisztérium Kiskőszegre irányította. Slavko később megtudta, a vezetékneve miatt helyezték magyar (kétnyelvű) faluba. Ő viszont ekkor még nem beszélt magyarul.
Az iskolában ismerkedett össze leendő feleségével, Máriával, aki nagy segítségére volt a nyelvtanulásban. Hamarosan olyan jól elsajátította a magyart, hogy még Lőrincze Lajos Édes anyanyelvünk című rádiós műsorában is őt méltatta, mondván, hogy van egy hely Baranyában, ahol az igazgató horvát létére tökéletesen beszél magyarul.
– Mivel nem „örököltem” a magyar nyelvet, hanem tanultam, nem ragadt rám a tájszólás és a magyartalan kifejezések sem, mint a helybeliekre. A feleségemmel magyarul beszélünk, de naponta szinte mindig ugyanazokat a szavakat „forgatjuk”, ezért a nyelvtudásom kissé megkopott. Hogy ne felejtsem el, rendszeresen magyar keresztrejtvényt fejtek – mondta Slavko bácsi.
Küzdött a kétnyelvű oktatás bevezetéséért
Siladi úr az 50-es évek közepén lett igazgató. Harmincöt éves vezetése alatt vált nyolcosztályossá a kiskőszegi iskola. Szaktanárokat keresett és talált a felső tagozatra, és mindegyiküknek lakást biztosított a faluban. Fontosnak tartották, hogy mindig olyan tanárt vegyenek fel, aki mindkét nyelvet ismerte. Slavko sokat dolgozott a kétnyelvű oktatás bevezetésén, s lévén, hogy Kiskőszeg vegyes nemzetiségű település, ezt sikerült is megvalósítania. A felső osztályokban együtt voltak a horvát és a magyar gyerekek, a tanítás pedig két nyelven folyt, az óra első részében horvát-szerbül, a másodikban magyarul. Az akkori Jugoszláviában ez egyedülálló, másutt nem alkalmazott oktatási forma volt. Slavko sorra látogatta az olyan iskolákat, ahol hasonló formákat működtettek. Sok szülő – mindkét nemzet részéről – eleinte nem volt elragadtatva a „kísérlettől”, mert attól tarottak, hogy a „megfelezett” idő miatt a diákok le fognak maradni. Be kellett azonban látniuk, hogy tévedtek. Ez az oktatási forma működött, 12 éven keresztül folyt a faluban kétnyelvű oktatás.
A kétnyelvűség előnye volt a kiskőszegi iskolának a környékbeli tanintézményekkel szemben. Vörösmartról is utaztak horvát-szerb ajkú diákok Kiskőszegre, ugyanis falujukban csak magyar nyelven tudtak volna tanulni. Ugyanakkor itt a magyar gyerekek jobban el tudták sajátítani a horvátot-szerbet, így később nem okozott nekik nehézséget a jugoszláviai felsőoktatás. Abban az időben még csak kevesen tudtak magyarországi egyetemeken továbbtanulni. Az itteni oktatás színvonalát az is bizonyítja, hogy jó néhányan szereztek doktori képesítést azok közül, akik a kiskőszegi elemiben kezdték koptatni a padot.
Új iskolát építtetett
A kétnyelvű iskola a honvédő háborúig működött. Slavko 1988-ban ment nyugdíjba, de előtte még felépíttette Kiskőszegen az új, jól felszerelt iskolát, melyben 250 diák fért el. A diáklétszám folyamatosan csökken, így ma már a gyerekek csak egy „műszakban”, délelőtt járnak iskolába.
– Drága iskola az, amelyikben ilyen kevés a diák – mondja Slavko tanár úr.
A régi iskola 2008-ban volt százéves. Az első világháború előtt a pécsi körzet legszebb és legjobb iskolái között tartották számon. A tanintézményben jelenleg csak úgynevezett magyar anyanyelvápolás folyik.
{fcomments}
