Fehér Lajos baranyai gyerek volt – ma Ausztráliában él családjával. Különös hobbit űz a messzi Newcastle-ben. Előbb szabad idejében, mostantól nyugdíjasként, szívesen járja a vadregényes tájat drágakövek után kutatva. A talált kincseket pedig briliánssá csiszolja műhelyében. Gyerekkorában nem is álmodott róla, hogy ilyen kalandos élete lesz.
Fehér Lajos története Karócáról indult. Nem volt könnyű gyermekkora a Vörösmarthoz közeli tanyavilágban. Kilométereket gyalogolt az iskoláig és vissza, akkoriban mégsem ez volt a legnagyobb gondja. Sokat kellett nélkülöznie, gyakran éhezett is. Idővel beköltöztek a faluba, kitanulta a pékmesterséget, a sorkatonaság leszolgálása után pedig a vajdasági Apatinba vitte az útja. Munkát talált és családot alapított. Házasélete nem működött túl fényesen, ingerszegény környezete is költözésre ösztönözte. A lehetséges úti célokat számba véve Ausztrália mellett döntött, ahova testvére már őelőtte kivándorolt. Nem is bánta meg sohasem az elhatározást. Harmincnyolc éves korában érkezett Ausztráliába, 25 dollárral a zsebében. Bizony, a lehetőségek földjén sem indult könnyen a dolga. Hamarosan két fia is követte, akiknek Lajos egyszerre volt az apjuk és az anyjuk is. Pékként dolgozott Newcastle-ben, és nem volt egyszerű az éjszakai munka mellett az otthont is ellátni. Néhány évvel a kiköltözés után házat vásároltak. Nemcsak az öreg épületre kellett hitelt igényelnie, hanem a javítására is, így eleinte meglehetősen szűkös körülmények között éltek. Idővel persze minden rendeződött. A munka, az új család és hobbija formálták életét kerek egésszé.
Drágakövek gyűjtésébe kezdett
Lajos elmesélte, hogy véletlenül bukkant rá az első ékkövére, olyan parányi volt, hogy csak nagyítóval tudta megvizsgálni. A kis piros kövecske felkeltette az érdeklődését a kincskeresés iránt.
Szakértőkhöz fordult, akik beavatták az izgalmas mesterség rejtelmeibe. A legfontosabb tudnivaló, hogy egyáltalán hol célszerű ásványok, gyémántok és kristályok után keresgélni.
Lajos ekkor új hobbiba kezdett, igaz a körmeit is lekoptatta, mire belejött a kőmosásba.
Elmondása szerint a legjobb lelőhelyek 1000–1400 méter magas hegységekben található.
Ausztrália ugyan meleg éghajlatáról híres, ám a hegyekben ott is szélsőséges időjárás uralkodik. A kincskeresés eszköze a mosószita, azt a vízbe merítve szűrik ki a homok és kavics közül az értékesebb ásványokat, féldrágaköveket vagy drágaköveket. A gazdag lelőhelyek felkutatásához nagy adag szerencsére is szükség van. Lajos általában a legnehezebben megközelíthető helyekre pályázik, amit nem mindenki vállal. Az eldugottabb helyeken általában sikerrel jár. Az értékes kövek kihalászásához nagy szerencse kell, és sok idő, hiszen ritkán fordulnak elő a természetben – éppen ezért olyan értékesek. Szerencse mellett a kövek ismerete is fontos.
Miután megtalálta eddigi legértékesebb drágakövét, egy 18 ezer dolláros, borsószemnyi gyémántot, még komolyabban elmélyedt a műhelytitkok tanulmányozásában. Rájött, hogy a köveket nem elég megtalálni, hanem meg is kell munkálni ahhoz, hogy még szebbek és értékesebbek legyenek. Hamarosan berendezett egy műhelyet otthonában, speciális géppel felszerelve, amely alkalmas az ékkövek vágására és csiszolására.
A mesterség elsajátítása nem volt egyszerű, eleinte nem úgy sikerültek a formák, mint ahogyan kellett volna.
– A kövek megmunkálása rendkívüli precizitást igényel, csakis rajtam múlik, hogy kialakítsam az apró szögletekből álló briliánsformát. Egy mikromillimétert sem tévedhetek, mert különben veszít az értékéből a munkám eredménye – meséli Lajos.
Egy-egy kristályk értékét csak azután tudja megállapítani, hogy géppel megformálta őket. Az ára több mindentől függ; számít a fényessége, és az is, hogy milyen gazdag színekben. Értéke húsz dollártól a csillagos égig terjedhet.
Kincskeresés kígyósziszegés közepette
Ausztrália nemcsak drágakövekben gazdag, hanem mérges kígyókban is. Ez pedig ugyancsak megnehezíti vagy inkább veszélyezteti a kincskeresők munkáját. A vadregényes tájakon barangolva az ember az életével játszik, így a kőmosás ebből a szempontból extrém sportnak is nevezhető.
– Az a legrosszabb, amikor csak a sziszegést lehet hallani, azt viszont már nem, hogy honnan jön a hang – állította Lajos. Egészen közeli találkozása is volt mérges kígyóval, egy alkalommal a csizmája mentette meg a marástól. A legveszélyesebb helyzetbe akkor került, amikor egy alkalommal új lelőhely után nézett. Hatalmas kígyófészekbe botlott, úgyhogy utána majdhogynem az autója tetején éjszakázott, mert miután észrevette a kígyógombolyagot, már csak a kocsi tetejére volt ideje menekülni. Ez az eset is könnyen az életébe kerülhetett volna.
A kalandos kincskeresés mellett csendesebb foglalatosságban, a festésben is kedvét leli. Festészet iránti vonzalma még Petrik László tanár rajzórái alatt alakult ki benne, a vörösmarti általános iskolában. Ausztráliában felelevenítette és továbbfejlesztette festőtehetségét, olajfestékkel kezdett el dolgozni. Főként tájképeket alkot. Akárcsak az ékkövekkel, festményeivel is kereskedik. Lassan harminc éve tagja a newcastle-i művészbarátok körének. Idővel kialakult saját stílusa, mely nehezen téveszthető össze más alkotókéval. Éppen ezért is tudja eladni képeit jó áron.
Fehér Lajos úgy tervezi, hogy jövőre hazalátogat, de azt még nem tudja, hogy hazaköltözne-e véglegesen. Ebben a döntésben családja is szerepet játszik. A honvágyra pedig még mindig nincs ideje, bár nemrég vonult nyugdíjba. Ötvenévnyi átdolgozott éjszaka után végre letette a péksapkát, s mostantól még több időt szánhat kreatív vagy éppen kalandos kedvtelésének.
{fcomments}
