Az ukrajnai válság, amely január 19-én robbant ki a kijevi kormánynegyedben, amikor is a tüntetők összecsaptak a rohamrendőrökkel, megismétlődni látszik, csak éppen kicsivel közelebb, az egyik szomszédunknál: Bosznia-Hercegovinában bizony eldurvult a helyzet.
A honvédő háború után 2002-ben jártam először Boszniában, majd évente adódott alkalom, hogy átutazzam rajta. Míg 2002-ben Mostarban egyetlen épület előtt sem hagytak leparkolni bennünket eszéki rendszámtáblás autóinkkal, addig mostanára békés országgá vált Bosznia-Hercegovina (gondoltam én), és a háborús sebei is begyógyultak, a szegénység viszont máig kézzelfogható maradt. Kicsit talán érhető is, miért fajultak idáig a dolgok.
A tüntetések lassan két hete tartanak. A tiltakozások a múlt kedden kezdődtek Tuzlában, ahol az emberek a helyi gyárak és üzemek bezárása ellen tiltakoztak, és a helyi vezetőség lemondását követelték. Szerintük a vezetés nem törődött a privatizált vállalatok csődbe jutásával és a mintegy 10 ezer munka nélkül maradt emberrel, akik már 54(!) hónapja nem kaptak fizetést.
Óriási a szegénység, és a munkanélküliség 45 százalékos. Nem kell hát azon csodálkozni, hogy több mint harminc településen is az utcára vonultak, főleg a nagyobb városokban, és főleg a bosnyák és horvát területeken: Szarajevóban, Tuzlában, Mostarban és Bihać főterén is tüntettek az elkeseredett emberek a korrupció és a kilátástalan helyzet ellen.
Az elégedetlen lakosság a helyi vezetők mellett a Bosznia-hercegovinai Föderáció vezetőinek leváltását is követeli. Az egyáltalán nem egységes országban egyébként októberben rendeznek parlamenti választásokat. A tüntetők természetesen előrehozott választásokat követelnek. Sokan viszont úgy gondolják, hogy a korrupció olyan mélyen gyökerezik, hogy helyzetükön új választások sem segítenének.
Nemzetközi megfigyelők és politikai elemzők szerint az 1991-95-ös boszniai háború óta ezek a legsúlyosabb összecsapások az országban. A háborút lezáró daytoni békeegyezmény fektette le a mai boszniai közigazgatás alapjait. Az országot két részre osztották, a bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra és a szerbek lakta Boszniai Szerb Köztársaságra. Mindkettőnek van külön elnöke, kormánya, intézményrendszere, míg az államelnökség nyolchavonta rotálódik egy szerb, egy bosnyák és egy horvát között. Kialakítottak tíz kantont szintén saját vezetéssel, lett egy Brčko nevű, semleges terület is, emellett létrehozták az ENSZ Boszniai Főmegbízottjának Hivatalát, amelyet egy nemzetközi megbízott tölt be, és jogköreivel szinte mindent felülírhat.
Igaz ugyan, hogy a mostani összecsapások hátterében nem etnikai, hanem gazdasági okok állnak, a legtöbb elemző szerint mégis a daytoni békeegyezmény a felelős a történtekért, amely életképtelen közigazgatási struktúrát hozott létre, nem oldotta meg az egymással szembenálló népcsoportok közötti feszültséget, és egy olyan főmegbízottnak adott hatalmat, akinek a felhatalmazásai meghaladják a diktátorok hatáskörét is.
