2011 decemberében zajlottak le a legutóbbi parlamenti választások Horvátországban. A horvátországi magyarok (egyáltalán nem túlnyomó) többsége másodszor is Sója Dénest választotta képviselőjének. Helyettese ezúttal Juhász Sándor volt, a MESZ akkori, vagyis mostani, mondhatnánk mindenkori elnöke.
Már a választások előtt olyan információk szivárogtak ki a Magyar Egyesületek Szövetségének elnökségéből, hogy Sója csak azért indul, hogy majd átadhassa a helyét helyettesének, Juhásznak, aki a maga erejéből nem lenne képes mandátumot szerezni. Viszont ahogy Sója megnyerte a választást, a hírt azonnal cáfolni kezdték, lapjuk heteken keresztül azon rugózott, hogy mekkorát tévedett az „ellenzék”, amikor azt feltételezte, hogy Juhász átveszi Sója helyét a horvát száborban. Mivel általában az ellenkezője igaz annak, amit közlönyükben állítanak (vagy az sem), természetesen nem lepődtünk meg, amikor két évre rá előálltak a hírrel, hogy Juhász lesz 2014 január elsejétől a horvátországi magyarok képviselője. A mindenkori (örökös) elnök maga mondja el lapjukban, hogy a választások előtt az elnökség valóban hozott egy olyan határozatot, amelyben az áll, hogy Sója még a félidő lejárta előtt átadja neki a helyét.
A következőket írja a MESZ-közlöny 2013 decemberi számában: „Sója képviselő első mandátuma idején is szóba került a képviselő-helyettesi csere, ami végül nem következett be, megegyezés alapján. Januártól azonban a MESZ elnöke, Juhász Sándor átveszi Sója Dénestől a parlamenti képviselői helyet, hogy folytassa a horvátországi magyarság képviseletét a legfelsőbb államigazgatási színtéren. Sokan, akik elolvassák ezt, vagy már elolvasták előző lapszámainkban is, értesültek MESZ elnökségének erről a döntéséről. Egy demokratikus folyamat kibontakoztatásáról van szó, egy demokratikus szervezetben lezajló folyamatról.” (Fenti veretes sorokat Bognár Attila, a lap főszerkesztője jegyzi.)
A MESZ-ben uralkodó „demokratikus folyamatokról” már olvashattunk az előző olvasószerkesztő Juhász Sándornak írt nyílt levelében is: „…a MESZ tehát valójában egy legfeljebb negyven-egynéhány ember alkotta civil szerveződés, a 47 tagegyesület egy része részben tétlen vagy inaktív, másik része pedig az utóbbi néhány évben alakult – az érintettek ne vegyék sértésnek – magyar gyökereiket „hirtelen” felfedezők „beszervezésével”. A tisztújító közgyűlésre az irántad elkötelezett egyesületi elnökök , az „újonc” egyesületi vezetők kapnak megívót. Előbbiek közé tartoznak a MESZ központi irodájának, valamint a Baranyai Júlia Népfőiskola alkalmazottai is, akik – mit ad Isten? – szinte kivétel nélkül egyesületi elnökök. Tehát azok választanak újra a MESZ elnökének tisztségében, akik a MESZ állandó alkalmazottai. A beosztottaid. Nincs az a horvát bíróság, amely esetedben nem állapítaná meg az összeférhetetlenséget!”
Úgy látszik, hogy a MESZ-ben a krónikus hazudozás már olyan erős reflexszé vált, amely egyszerűen nem engedi őket saját dolgaikban sem igazat mondani.
A „történelmi jelentőségű pillanatra” viszont még mindig nem került sor. A szábor honlapja szerint még mindig Sója ül a képviselői padokban. Nem hivatalos értesülések szerint pedig Sója nem mostanában akarja átadni a helyét, ezért Juhász az újságon keresztül próbált meg rá nyomást gyakorolni. Ugyancsak nem hivatalos forrásból tudjuk, hogy Sója Dénes azt ecsetelte néhány embernek, hogy van még pár projektje, néhány millió kúnácska, amit még le akar hozni a járásába, erre Juhász nem képes, így lehet, hogy csak június 1-jén adja át neki a helyét, de ha sokáig „cseszegetik”, még akár meg is gondolhatja magát.
Lehet, hogy Juhász számára soha nem jön el a jelentőségteljes, hőn áhított pillanat? Kivárjuk, de lehet hogy Juhász is várhat, és kénytelen lesz maga indulni, ha mandátumot szeretne a száborban. Csakhogy a választást meg is kellene nyerni…
{fcomments}
