Szombatról vasárnapra virradóra mintegy tizenöt fiatalból álló csoport randalírozott Várdarócon. A túlnyomórészt horvátok lakta Bellyéről érkező társaság – fiúk és lányok vegyesen – magyarellenes fenyegetések, szidalmak ordítozása mellett gépkocsikat, ablakokat és kerítéseket rongált meg. A hír végigfutott a Kárpát-medencén kevesebb, mint 24 óra alatt. A horvát nyelvű sajtó pedig mindmáig mélyen hallgat.
A rendőrség az elkövetők közül mindössze három kiskorút vett őrizetbe, az egyik ellenállt, úgyhogy bilincsben szállították be a pélmonostori rendőrségre, ahol egyszerű vandalizmusnak próbálták meg beállítani az ügyet. Ha ugyanis kiderül, hogy a fiatalok csoportosan garázdálkodtak, mások személyi épségét veszélyeztették, és így sértették meg a közrendet és köznyugalmat, az büntetőjogi következménnyel járhat, és akár három év börtönbüntetést is kaphatnak. Jelenetős anyagi kár okozása esetén akár öt évig is terjedhet a kiszabott büntetés. És akkor még nem is beszéltünk a lényegről: arról, hogy mindezt egy másik nemzet, népcsoport elleni gyűlöletből tették. Mert esetünkben pontosan erről van szó: ilyen felindulásból érkeztek a szomszédos Bellyéről a fiatalok, akik bátorságukat az elfogyasztott alkoholból merítették, hogy megfélemlítsék a település magyar nemzetiségű lakosságát. És említsük meg azt is, hogy hazánk törvényei szerint a 16 évesnél fiatalabb állampolgároknak felnőtt kísérete nélkül nincs is mit keresniük az utcán 23 óra után. Így a dologból a szülőknek is komoly problémájuk lehet: elvileg a szülői felügyeletet is megvonhatják tőlük, és akár javítóintézetbe vagy gyermekotthonba is kerülhet a kiskorú. Ennek tudatában márt érhető, miért is hallgat mindenki, és miért próbálják meg eltussolni az ügyet.
Lehet, hogy a szülők és maguk az elkövetők azt hiszik, mindössze gyermeki csínytevésről van szó, ami nem fordul elő többet. Hogy ez valóban így lehessen, hogy valóban ne forduljon többé elő, nem lehet a dolgot annyiban hagyni. De mi van, ha a rendőrségi intézkedés nem lesz precedens értékű? Ugyanúgy elfajulhatnak a dolgok, mint a szomszédos Vajdaságban, ahol már fényes nappal elcsattanhat egy-két pofon, mert magyarul beszél valaki. Ki védi meg akkor a gyerekeket az iskolában vagy az utcán, a játszótéren, az autóbuszon, ha egy ilyen jellegű magyarellenes atrocitást megúszhatnak az elkövetők? Belegondolni se jó, hogy ezek a fiatalok mit hallhatnak otthon, vagy hogy mi fordulhatott meg abban a csökött agyukban, amikor felkerekedtek és elindultak a szomszédos magyar faluba „rendet” csinálni. Még szerencse, hogy senki nem volt az utcán, és nem került szembe a randalírozókkal, így nem fajultak el jobban a dolgok.
Az utóbbi időben az országban uralkodó állapotok mellett nem meglepő, ami Várdarócon történt. A szegénység, a tehetetlenség érzése, a kilátástalanság gyűlöletet kelt, a nacionalizmus/sovinizmus pedig ennek egyik megjelenési formája.
